Olaszország ultrái; Roma
Sokan viseltetnek ellenszenvvel az ultrák világa iránt, annak csak árnyoldalait hangsúlyozva és a balhékra fókuszálva, de akinek e mozgalom a negatívumokon túl nem mond semmi egyebet, arról egészen biztosan kijelenthetjük, hogy egyrészt fogalma sincs az egészről, másrészről pedig egészen biztos, hogy nem járt még életében egyetlen meccsen sem Olaszországban. Mert bár sokan választanak csapatot maguknak az alapján, hogy elnyeri egy-egy játékos a szimpátiájukat, vagy szimplán csak beleszeretnek egy klub színeibe, annak filozófiája, vagy mutatott játéka miatt, de nem kevesen vagyunk úgy, hogy egy klub iránti imádatunkat, első lépésben, annak szurkolói váltották ki.
Bevallom őszintén, én is ezen utóbbi csoportba tartozom. Régóta olvasgattam már anno érdekesnél érdekesebb cikkeket a Roma csoportjairól az azóta már megszűnt III.Félidő és elődei hasábjain, csodálva a gyönyörű koreográfiákat. Aztán az internet még nagyobb betekintést engedett a kanyar életébe és ezzel párhuzamosan természetesen jött már a csapat eredményeinek nyomon követése, bizonyos Francesco Totti felbukkanása pedig csak a hab volt a tortán.
Tervezgettem is évekig, hogy egyszer végre élőben élhessem át azt, amit már oly sokszor láttam, hallottam, olvastam videókon, képeken, újságokban, de, ha a pornófilmek és a sex viszonyát úgy érzékeltetik, hogy kettőjük között olyan a különbség, mintha egyszer egy mézes csuprot kívülről nyalogatnál, majd mindez a valóságban olyan, mintha hosszú vágyakozás után egyszer végre kinyílna az üveg és végra belekóstolnál a mézbe, akkor ezt képzeld el úgy, mintha az nem is méz lenne, hanem a világ legeslegfinomabb mannája, aminek a korábban nyalogatott üvegének szilánkjai időnként még a nyelvedbe is álltak.
Egyszóval, az élmény leírhatatlan, az első ismerős dalok felcsendülése több ezer, tízezer torokból, a csapat himnuszának eléneklése, egy-egy koreográfiában való részvétel, látni ahogy egy nagyobb győzelem után az egész város ünnepel, autókból kilógó szurkolókkal, több ezer őrült, zászlót lobogtató robogóssal...
Mindenkinek csak ajánlani tudom tehát, aki még mindig esetleg csak a tervezés stádiumában tart, nincs miért hezitálni e kérdés kapcsán. Nem is kell egyből rangadóval kezdeni, egy mondjuk Milan - Chievo is tud legtöbb esetben ugyanolyan élményt hozni, mint egy Napoli - Fiorentina.
Most induló sorozatunkban tehát lássuk először is a legendás Curva Sud történetét, 32 évének főbb eseményeit.
Félreértés ne essék, nem írok most regényt Nektek e témáról, van ugyanis egy cikk, ami tökéletesen összefoglal mindent, amit tudni érdemes a kanyarról, ezt másolom most be Nektek;
CUCS - riport (Rosso & Giallo magazin 2000)
CUCS 23 év történelem, egy legendát kéne elmesélni annak, aki nem ismerte, nem látta őket. A srácok, akik ezen a hosszú úton vitték a Commandot, (teljes generációk) mindig büszkék voltak hovatartozásukra. Ez a szellem tette naggyá a csoportot.
Kezdjük a végén. 1999. szeptember 12, Roma - Inter.
"Ezen az estén a kanyar úgy döntött, hogy nem azonosul többet a Commandoval, túl könnyen elfelejtve, hogy a transzparensük, és a csoport mit is jelentett a bordó - sárga kanyar történelmében. A kanyar ezt akarta, és nem tehettük mást, elfogadtuk. "
Kemény szavak, düh nélkül, de sok szomorúsággal és belenyugvással. Nehéz megértetni az új generációkkal, hogy mit jelentett sok éven át ez a 42 m hosszú transzparens. Nehéz tovább hinni valamiben, ami végül elkerülhetetlenül összeütközött a mai valósággal, mikor már mást jelent ultra '-nak lenni.
"A Rómának szurkolni, ott lenni bárhol bármikor a csapattal. Ultra'-nak lenni azt jelentette, hogy szimbiózisban vagy a Rómával, egy eszmének élsz, amit szeretsz. A kanyarban lenni nem divat volt, hanem egy szükség, nem egy hely volt, ahonnan nézted a meccset, hanem egy második otthon."
Az emlékek hevesen törnek elő, mint egy áramlat, amit nem lehet megállítani. Visszatérünk a CUCS történetéhez 1977. január 9: Az akkori csoportok képviselői az egyesülés mellett döntenek, s létrejön a déli kanyarban a Commando. A cél az egység, és a tömeges szurkolás létrehozása volt, hogy a stadionban csak egyetlen hang hallatsszon.
"Egyetlen célunk az volt, hogy segítsük a csapatot, és kilencven percig buzdítsuk megállás nélkül. A meccs kiegészítő része akartunk lenni, és nem számított más, csak a Róma."
Semmi politika, a kanyarba csak és kizárólag szurkolni mentek. Három éve született a csoport, és egyik legnehezebb periódusát éli: 1979. október 28-án Vincenzo Paparelli meghalt, egy a Curva Sud-ból kilőtt rakéta okozta halálát.
"A sajtó egy rágalomhadjáratot indított felénk. Az emberek bűnözőknek, gyilkosoknak neveztek minket. Olyanok, akik sosem voltak a kanyarban, és nem tudták, miről is beszélnek."
A transzparenst betiltják, de a Commando nem veszti el erejét, sőt még jobban összekovácsolódnak annak tudatában, hogy egy helyes célért harcolnak, és nem ártanak vele senkinek. A híres transzparens a scudetto megnyerésének napján tűnik fel újra, 1983. május 15-én. Történelmi dátum, felejthetetlen annak, aki akkor ott volt a stadionban, és egy azon dolgok közül, amiről beszélünk, de lehetetlen megértetni azzal, aki nem volt ott, mint például azt, hogy mit is jelentett a négy szó (CUCS)
.
Aztán ott a '83-as október 23-i derbi, a Sud egy 20*60 -as nagy zászlót húz ki, rajta két egyszerű szóval: TI AMO. Ez "a szerelmi nyilatkozat", melyre mindenki emlékszik, és ami mérföldkőnek számít a kanyar történelmében. Fellapozva az emlékek albumát előjönnek az érzelmek, velük a híres és emlékezetes mérkőzések: Róma - Göteborg, a BEK döntő, a Róma - Bayern, Róma - Juve '86 március 16-án, Pruzzo gólja után tombolva rohant ki a Sudhoz. Túl sok az emlék, hogy mindet felidézzük.
Nagyokat lépve elérkezünk ahhoz az időszakhoz, ami talán a legrosszabb volt a csoport életében: "'87 nyara, Dino Viola megveszi Manfredoniát. Úgy éreztük, Viola elárult minket, s kezdetben nem akarta megérteni érveinket. Elfogadni Manfredoniát a Róma mezében annyit jelentett volna, hogy szembefordulunk azzal az eszmével, amit képviseltünk. Ekkor azt mondták, hogy valaki fizet nekünk, hogy fellépjünk Viola ellen, senki nem próbálta a mi szemszögünkből felmérni a helyzetet."
Manfredonia érkezése jelenti a kanyar átalakulásának kezdetét, és a Commando hanyatlását. A kanyar megoszlik, a csoport belső romlása már visszafordíthatatlan. Egyik részén megalakult Vecchio CUCS, azokból, akik hűek maradtak a csoport eredeti szelleméhez, és minden körülmények közt szurkoltak a csapatnak, a másik része pedig próbált harcolni, tenni valamit az ellen, ami később elkerülhetetlenül történt meg a focival.
"Mi a saját harcunkat vívtuk, s próbáltuk megmenteni attól a focit, ami később történt vele. Már nem léteznek szimbólumok, példaképek, csak a gazdasági érdekek számítanak, a szurkoló mára majd hogy nem nyűg. Próbáltunk mindenre reagálni, de nem követtek minket, szavaink elvesztették súlyúkat, és a világ drasztikusan megváltozott."
Ettől kezdve egyre nehezebb lett azonosulni a játékosokkal, akik a Róma mezét viselik.
"Az utolsó szimbólum, akit elismerünk, Giannini. Mindig beszélgetett velünk, és mindig tisztában volt a felelősségével. A mai srácok nehezen kötődnek a játékosokhoz, túl sok külföldi, túl sok pénz, túl sok nemtörődömség."
A mostani egyesülettel sem egyszerű tartani a kapcsolatot.
"Trigoria egy megközelíthetetlen bunker, a kontakt a szurkolókkal pedig nem kívánatos."
Már a Sensivel való kapcsolatot: "Vele soha nem értettünk túl sok mindenben egyet.igazából őt sosem érdekelték a szurkolók, teljes közönyt tanúsított felénk."
És a többi csoport?
"A Róma - Inter után senki nem volt még egy kicsit sem szolidáris velünk. Ezek szerint a kanyarnak megfelel az aktuális helyzet, és mi ezt elfogadjuk."
Ettől a ponttól még csak nem is gondolhatunk a Commando visszatérésére: "Csak akkor volna lehetséges, ha a kanyar akarná, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez lehetetlen. A mai kanyar más, mások a mai fiatalok is, mint amilyenek mi voltunk az ő korukban."
Egy "mea culpa" szükséges: A Commando nem tudta elfogadni, hogy a dolgok megváltoztak, és megmaradt a régi értékeinél, amik nem leltek viszonzásra egy teljesen más valóságban. Ez a hibájuk, vagy talán az erejük. Most a CUCS - tagok középen, a kijelző alatti részen foglalnak helyet.
A belső körből kb. 30 -an maradtak, de vannak más ismert arcok is, akik kijárnak, és ugyanúgy a CUCS - hoz tartoznak.
"Sokan sietve távoztak a fedélzetről az első nehézségek láttán, pont, amikor tengerészekre lett volna szükség, hogy tovább hajózzunk."
Egy korszak biztosan lezárult a kanyar életében.
"Jó lenne, ha sikerülne megértetni az új arcokkal, hogy ez, amit csinálnak, már nem az igazi római szurkolás. Azt mondják, hogy a dobok már elavultak, most az angol stílus divatos, elfeledve, hogy a dob része az ultramozgalom történelmének. Azt mondják, hogy az utolsó időkben csak a dobok hallatszottak, de ez jobb, mint mikor nem hallatszik semmi."
A transzparens eltűnt a plexiről, de gondosan őrzik, majd hogy nem tisztelik, egy elmúlt korszak szimbóluma: "Nem húzzuk ki többet. Mi mélyen tiszteljük, amit jelent, a kanyar azonban elfelejtette. Talán soha nem tér vissza. 23 év történelmet semmibe vettek."
Az ex - Commando tagjai nem titkolják, nincsenek világos ötleteik, de ami most van, egyáltalán nem tetszik nekik. Hiába, az arcok kicserélődtek, de azok az idők, amikor 5000-en voltak a CUCS - transzparens mögött, már nagyon messze van.
"Rengeteg a szép emlék, amit a kanyarban átéltünk. Bár a Róma keveset nyert, a valahova tartozás érzését adta nekünk, ami valami varázslatos és megfoghatatlan. A Rómához tartozás volt az erőnk. Mindenhova követtük a csapatot, úgy éreztük, bűn lenne egyedül hagyni. Persze a sok élményt nem lehet csak úgy, hirtelen eldobni."
A Róma 73 éves történetének utolsó 23 évét végigkísérte a Commando hangja, rengeteg különböző hang, melyek egyesültek a Róma iránti szeretetben, hűségben, és szenvedélyben.
"A transzparens mögött mindannyian egyenlők voltunk. Nem számított a társadalmi pozíció,a politika, mindannyian egy célért egyesültünk. A mai kanyar a mai fiatalság tükre: mindent divatból csinálnak, "tízparancsolatuk" van, hogy a szurkolónak a stadionban kell lennie, meghatározza, miszerint -rozza hogyan kell öltözködnie, szurkolnia."
COMMANDO ULTRÁ Curva Sud: büszkék, hogy nem részesei a modern focinak
És, hogy mi történt a Sud feloszlása óta?
Volt még egy próbálkozás AS Roma Ultras néven, de mindössze néhány évet élt a dolog, köszönhetően kisebb konfliktusoknak. Jelenleg senki nem tölti be a vezető csoport szerepét Rómában, ami ugyan a szurkolás rovására nem ment, de a koreográfiák és az idegenbeli fellépések megsínylették azt.
De ismerve a kanyar történelmét bizony lesz még visszatérés és akkor a Sud újra elfoglalja a helyet, mely mindig is megillette, a világ tetejét.
Ajánlott bejegyzések:
-
Di Canio: „Totti újra a válogatottban? Nevetséges még a gondolat is”
-
35. születésnapját visszatérésével ünnepelheti Alessandro Del Piero
-
7 ponttal meglógott az Inter, kisebb hullámvölgy után ismét győzni tudott a Fiorentina és a Roma is
-
Szenzációs Milan diadal Madridban, megszerezte első győzelmét csoportjában a Juventus
-
Az Inter a forduló nagy nyertese
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.02.12. 12:05:43
Forza Roma, Forza Lupi.
Ja, emlékszem egy nyolcvanas évek elejin játék foilmre , amely Roma ultrákról szólt. Nem vágod véletlenül a címét?
Calogero 2009.02.12. 12:12:08
Calogero 2009.02.12. 13:07:52
Cucchiaio 2009.02.12. 14:30:33
Calogero 2009.02.12. 23:37:43
t'insultiamo sempre piú
perché merda sei e merda resterai,
perché merda sei e merda resterai!
O bastardo biancoblu
nem túl nehéz lefordítani :-)
Anno a Trastevere egyik terén tanultam ezt a dalt, vasárnap este egy srác elkezdte énekelgetni a kezében egy szócsővel, aztán nemsokára még vagy százan követtük :-D
