Kik alkossák a Squadra Azzurra csatársorát?
Kik azok, akikkel Lippi jelenleg is számol?
Alberto Gilardino (Fiorentina): A 27 éves középcsatár remek gólátlaggal bír klubjaiban és a nemzeti csapatban (38 meccs/16 gól) egyaránt, de a nagy meccseken gyakran súlytalan. Jellemző, hogy válogatottbeli találatainak felét barátságos mérkőzésen szerezte, míg további hármat az olaszok számára már tét nélküli, Ciprus elleni vébéselejtezőn. A szürkének mondható milánói éveket követően a Fiorentinában meghatározó emberré vált, de ott is akkor jó igazán, amikor a technikás és jó előkészítő Adrian Mutu játszik mellette. Erőssége, hogy több ember között, lehetetlennek tűnő szituációkból is képes kapura fordulni, azonban a komolyabb ellenfelek ellen több vagányságra lenne szüksége.
Antonio Di Natale (Udinese): Az Empoliban és Udinében legendának számító 32 éves támadó karrierje legjobb idénykezdését produkálta a mostani szezonban, hiszen az első 7 fordulóban 9-szer talált be. Az alacsony termetű, általában a szélekről rohamozó játékos több szövetségi kapitány regnálása alatt is megfordult a válogatottban, de meghatározó emberré nem sikerült válnia. 29 fellépésén 9 gólt szerzett az azúrkék mezben, mindkét lábával kiválóan lő, és remek a helyzetfelismerő képessége. Hátránya, hogy fiatalabb már ő sem lesz, és talán nem ártott volna, ha egy nagyobb klub színeiben, több nemzetközi meccsen is próbára teszi magát.
Vincenzo Iaquinta (Juventus): Di Natale egykori udinei csatártársa alapjáraton a negyedik számú csatárnak számítana az Öreg Hölgynél, de a riválisok sérülései miatt azért akadt számára is játéklehetőség, és a bizalmat rendre gólokkal hálálta meg. 29 éves, 35 válogatott meccs/5 gól áll a neve mellett, ami így első ránézésre nem túl fényes, de lényeges, hogy leginkább csereként, és elsősorban a jobbszélen számoltak vele. Erős, jó felépítésű, fejjel gyakran eredményes, ugyanakkor gyors is. Röviden szólva, jó a játék minden elemében, de igazából külön-külön mindegyikben van jobb nála. Nálunk is max. csere lenne.
Fabio Quagliarella (Napoli): Egy újabb udinei kötődésű játékos, de ő esetében talán még találóbb a spíler szó használata, ugyanis az ám a javából. A 26 éves csatár megjárt már több, az olasz élvonal második kalapjába tartozó klubot (Fiorentina, Sampdoria, Udinese, Napoli), nem az a kimondottan gólzsák, de szinte valamennyi találata élményszámba menő. Rendkívül képzett játékos, aki ollózva, pörgetve, kapásból vagy szólóból, bárhogy képes betalálni, ugyanakkor el tudja puskázni a legordítóbb gólhelyzeteket is. Hívta a Juventus, és felmerült a neve a Manchester Unitednál is, azonban élete álma mégis akkor vált valóra, amikor szülőtartománya kirakatcsapata, a Napoli szerződtette. Ha éles szituációkban jobban tudna koncentrálni, és ezáltal gólerősebbé válna, kihagyhatatlan lenne a válogatottból. Eddig 17 meccsen 3 gólja van.
Giuseppe Rossi (Villarreal): Az egykoron a Manchester Unitednál pallérozódó 22 éves futballista talán a legnagyobb csatárígéret jelenleg az olaszoknál. A Sárga Tengeralattjáró nagy vásárt csinált vele, azonban egyre többet hallani arról, hogy a legnagyobb olasz klubok közül valamelyik hamarosan visszacsábítja Itáliába. Játékát gyakran Del Pieróéhoz hasonlítják, és van is benne valami, alkatilag egyébként is igen hasonlít a Juve csapatkapitányához, remek a rúgótechnikája, ügyesen cselez és jól lát a pályán. A fejlődése mondjuk nem olyan gyors, mint kortársai közül Messié vagy Agüeróé, de nem lennénk meglepve, ha pár év múlva a Juve vagy a Milan meghatározó játékosát tisztelhetnénk benne. 12-szer lépett pályára eddig a felnőttválogatottban, 3 gólt szerzett.
Simone Pepe (Udinese): Lippi szereti az udineieket, legalábbis más magyarázatot eddig nem nagyon találtunk arra, hogy Pepe is szerepelhetett már 13-szor a legjobbak között (gólja nincs). Mivel a szövetségi kapitány mostanában előszeretettel játszat 4-3-3-at, a jobbszélen próbálja hasznát venni az egykori római nevelésnek. Lendületes játékos, de technikásnak nem nevezhetjük, gólerősnek meg pláne nem. Beadásai nem rosszak, mondanánk, hogy még kicsit csiszolódik, és egész jó lesz, de egy 26 éves futballistáról beszélünk.
Giampaolo Pazzini (Sampdoria): A 25 éves, Pazzo, azaz Őrült becenévre hallgató csatárt már évek óta az olasz futball nagy reménységeként emlegetik, de igazából a Samphoz szerződése óta teljesedett ki a játéka. Szenzációs párost alkot Antonio Cassanóval, és gólhelyzeteit is sokkal jobb arányban használja ki, mint korábban. A Tengerészeknél eddig 34 meccsen 24 gól a mérlege, a válogatottban 3 találkozón 1 találat, igaz, azt rögtön a debütáló mérkőzésén szerezte. Fejjel és lábbal egyaránt veszélyes, minden hájjal megkent támadó, jó eséllyel pályázik arra, hogy hamarosan az elsőszámú befejező csatár legyen a squadra azzurrában.
Kik azok, akikre (egyelőre) nem?
Antonio Cassano (Sampdoria): Az olasz futball történetének egyik legmegosztóbb személyisége. Egy nagyszájú bugris, de zsenialitása vitathatatlan. Félő, hogy már sosem fog benőni a feje lágya, pedig képességei alapján egyértelműen egy nagyobb csapat vezéregyénisége is lehetne. Labdával talán még gyorsabb, mint anélkül, igazi cselmester, de játéka ritkán öncélú, trükkjei közben már azt figyeli, hogy melyik csapattársa van a legjobb helyzetben, és rendre meg is találja őket. Több kapitánynál is megfordult a válogatottban, de általában gyorsan ki is került a pikszisből. Lippi második regnálása alatt még egyszer sem kapott lehetőséget, és ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy a mellőzés a személyiségének szól. 27 éves, mindössze 15 meccse és 3 gólja van a nemzeti tizenegyben…
Giuseppe Mascara (Catania): 30 éves, egyszeres válogatott a Cataniában csak Mascarinhónak becézett helyi hős. Későn ért be sajnos, pedig egyes góljai láttán tátva marad az ember szája. Egy jó szezonnal akár odaérhet a vébécsapatba, de elég kevés rá az esély.
Fabrizio Miccoli (Palermo): Szintén 30 esztendős, 10 válogatottbeli fellépés és 2 találat szerepel a neve mellett. Cassanóhoz hasonlóan elég nehéz természetű futballista, ráadásul a testfelépítése (168 cm) sem az edzők álma. Jó teljesítményt nyújtott korábban a Fiorentinában, a Benficában és most a Palermóban is, Amauri egyenesen a legjobb csatártársnak nevezte, aki mellett játszhatott. Igazi törpebombázó, a jobblába remek, de igazából ő sem várhatja túl nagy reménnyel a behívót.
Sergio Floccari (Genoa): A 27 éves center annak idején egy, Juve elleni duplával tűnt fel a Messina színeiben, majd az Atalantában forrt ki igazán a játéka. Jól fejel, és a földön sem ügyetlen. Idén nyáron a Genoa Diego Milito pótlására szerződtette, de korai még megítélni, hogy mennyire tud megfelelni a várakozásoknak. Látunk rá némi esélyt, hogy Luca Tonihoz hasonlóan későn fusson be, de nagyon meg kell nyomnia a mostani szezont, mert még nem volt válogatott, és közepes teljesítménnyel újoncként aligha kerül be a legjobbak közé.
Alessandro Del Piero (Juventus): A jó öreg Alét soha nem lehet leírni, ezért mi sem tesszük. 35 éves múlt pár napja, 91-szer volt már válogatott, és ezeken a találkozókon 27-szer talált be. Jelenleg sérült, de az ő esetében abszolút nem lepődnénk meg rajta, ha még motiváltabban térne vissza, mint eddig, és a hátára venné a Zebrákat. Nem is írunk róla többet, úgyis mindenki képben van vele, hogy mit tud. Mi drukkolunk neki, hogy a negyedik világbajnokságán is részt vehessen!
Filippo Inzaghi (Milan): Szinte ugyanazt tudnánk róla elmondani, mint egykori éktársáról, Del Pieróról. 36 éves, de nála aztán a kor nem számít, valószínűleg még nagypapa korában is gyorsabban csapna le a lasztira az ötösön belül, mint bármelyik hátvéd. Elképesztően gólérzékeny, alighanem minden edző biztosítottnak érezné magát, ha Inzaghit a keretében tudná. 56 válogatott mérkőzésén 24 alkalommal zörgette meg a hálót. Bármibe le mernénk fogadni, hogy jövő tavasszal fel fogja adni a leckét Lippinek.
Tommasso Rocchi (Lazio): A Lazio csapatkapitánya 32 éves, mindössze 3-szor volt válogatott, de érdekesség, hogy túlkorosként ott volt Pekingben az olimpiai csapattal. A korábbi években rendszeresen 15 gól körül rúgott a bajnokságban, de a tavalyi idénye gyengébb volt, és a mostani sem az igazi. Nagy meglepetés lenne, ha egyáltalán felmerülne a neve a válogatáskor.
Roberto Acquafresca (Atalanta): A 22 éves hórihorgas csatár remek teljesítményt nyújtott a Cagliariban két szezonon át, de az Atalantánál egyelőre csalódás, így aligha Dél-Afrikában vesz részt az első világversenyén. Az utánpótlás válogatottban sztárnak számított, a felnőttek között eddig nem szerepelt.
Akik még szóba jöhetnek:
Francesco Totti (AS Roma): A 2006-os világbajnoki győzelmet követően visszavonult a nemzeti csapattól Róma hercege, mégis szinte minden hónapban bedobja a sajtó a visszatérését. A válogatottban 58 meccsen 9 gólt jegyző, 33 esztendős Totti azonban vagy cáfolja ezeket a híreket, vagy rá jellemző módon kétértelmű, sejtelmes nyilatkozatokat tesz, maga is hozzájárulván ezzel a pletykák ébren tartásához. Mivel az utóbbi években így is rendkívül sérülékeny, szerintünk nem fog kockáztatni, de ha mégis meggondolná magát, Lippi biztosan helyet szorítana neki.
Luca Toni (Bayern München): A tagbaszakadt center a legutóbbi két nagy tornát végig csetlette-botladozta az azzurrók kezdőcsapatában, erre sokak megkönnyebbülésére jövő nyáron már aligha lesz esélye. A 32 éves csatár 47 mérkőzés/16 gól-os statisztikával áll a válogatottban, sokáig kirobbanthatatlan volt, de az utóbbi időben, csakúgy, mint a Bayernből, kiszorult.
Amauri (Juventus): A 29 éves brazil-olasszal kapcsolatban továbbra sem tudható pontosan, hogy melyik válogatottban szerepel majd a jövőben, mert az érintettek, Lippi, Dunga és maga Amauri is mindent elkövetnek azért, hogy a közvéleményt egyre jobban összezavarják. A haramia ábrázatú Amauri az olaszoknak mindenesetre igen jól jönne, ugyanis személyében egy erős felépítésű, jól fejelő, de mindemellett technikás játékossal számolhatnának center poszton. Mivel elég régóta húzódik mindennemű konkrétum nélkül az ügye, akár még az is előfordulhat, hogy végül csak tévén nézheti majd a vébét.
Mario Balotelli (Inter): Marcello Lippi igen jó véleménnyel van a mufurc titánról, más kérdés, hogy ezt rajta kívül elég kevesen mondhatják el magukról. A ghánai felmenőkkel rendelkező 19 éves csatár az Interben jobbára padozik, és az embernek sokszor az az érzése, hogy tökéletes úton halad afelé, hogy saját maga előtt zárja be az ajtókat. Komplex, bár egyelőre kiforratlan játékos, de irritáló, arrogáns viselkedése nagyban hátrányára válik, és ijesztő, hogy ezt képtelen felfogni. Véleményünk szerint, ha azt az energiát, amit az ellenfelekkel, csapattársakkal és az edzőivel folytatott vitáiba fektet, csak a focira szorítaná, akkor hihetetlen gyorsan világsztár lehetne. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy kiérdemli a helyet a világbajnokságra utazó keretben, akár még a többi játékos is megfúrhatja a meghívását.
Raffaele Palladino (Genoa): A 25 éves, általában szélsőként foglalkoztatott Palladio 2 alkalommal szerepelt eddig a válogatottban. Jó képességű támadó, a kelleténél jóval nagyobb arccal. Mivel a Genoában sem igazán tud állandó helyet kiharcolni magának, nem hinnénk, hogy Lippi kapkodni fog az egykori Juve-játékosért, hacsak a 4-3-3 bűvöletében nem akar egy csomó szélsőt vinni magával.
Marco Borriello (Milan): A 27 éves csatár tulajdonképpen egy jó genovai évvel a háta mögött éldegél már egy jó ideje a Serie A-ban, azon kívül nem sok maradandót alkotott. Legnagyobb előnye, hogy ballábas, legnagyobb hátránya, hogy üvegből van. 3-szor lépett eddig pályára a nemzeti csapatban, kivitték a 2008-as EB-re is, de ott nem játszott. Szerintünk a vébén sem fog.
Ez tehát a felhozatal, sehol egy Bobo Vieri vagy Roby Baggio, de még egy fiatal Del Piero vagy Totti sem sajnos. A legnagyobb baj, hogy a legesélyesebb jelöltek egyike sem edződik rendszeresen a Bajnokok Ligájában, pedig hát ez a sorozat a legnagyobb értékmérő. Reméljük mindenesetre, hogy fent felsoroltak valamelyike nagyot robbant jövőre, Marcello Lippi pedig ráérez, hogy ki lesz az új Totó Schilacci?
A kérdés Neked is szól: „Mondd, te kit választanál?”
Szerző: Totó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Unimuck 2009.11.15. 22:18:44
Egy Totti, Amauri, Gilardino, Del Piero káprázatos lenne és hozzájuk csatlakozna még a Iaquinta, Quagliarella, Rossi, Cassano, Pazzini ötösfogatból két ember még, forma alapján.
De aztán ember legyen a talpán, aki ezen játékosok közül össze tudja rakni a kezdő csatársor, úgy, h nyugodt szívvel hagyja ki a többi jelöltet... :)
Calogero 2009.11.16. 08:21:16
oleandro 2009.11.17. 23:20:14
