Kik alkossák a Squadra Azzurra csatársorát?
Itália lakosságát és az olasz futball rajongóit tulajdonképpen a 2006-os világbajnoki cím óta foglalkoztatja a fenti kérdés, mert az akkori hősök közül Del Piero, Totti, Toni és Inzaghi felett is eljárt valamelyest az idő, és bár sok jó olasz támadó szaladgál a Serie A-ban, a nemzetközi mezőny szűk elitjéhez tartozó csatár nem igazán van. Tegyük hozzá, hogy Marcello Lippi számára még így is nagyobb a merítési lehetőség, mint a spanyol vagy az angol szövetségi kapitánynak, de Torres, Villa és Rooney szintű sztárja nincs az ősz mesternek.
Kik azok, akikkel Lippi jelenleg is számol?
Alberto Gilardino (Fiorentina): A 27 éves középcsatár remek gólátlaggal bír klubjaiban és a nemzeti csapatban (38 meccs/16 gól) egyaránt, de a nagy meccseken gyakran súlytalan. Jellemző, hogy válogatottbeli találatainak felét barátságos mérkőzésen szerezte, míg további hármat az olaszok számára már tét nélküli, Ciprus elleni vébéselejtezőn. A szürkének mondható milánói éveket követően a Fiorentinában meghatározó emberré vált, de ott is akkor jó igazán, amikor a technikás és jó előkészítő Adrian Mutu játszik mellette. Erőssége, hogy több ember között, lehetetlennek tűnő szituációkból is képes kapura fordulni, azonban a komolyabb ellenfelek ellen több vagányságra lenne szüksége.
A tuttonapoli.net-nek nyilatkozva hallatta hangját az utóbbi hetek olasz slágertémájában Paolo Di Canio. a Lazio korábbi ikonja is, alaposan odamondva véleményét Francesco Tottinak és a visszatérése körül kialakult felhajtásnak.
Igazságos döntetlen született a Serie A 12.fordulójának zárómérkőzésén, mely jó iramot, rengeteg kialakított helyzetet és gyönyörű találatokat hozott. Mirko Vucinic már a 12.percben előnyhöz juttatta a vendégcsapatot (tíz perccel azután, hogy kihagyta a mérkőzés helyzetét), miután Marco Motta jó 40 méteres passzát fejelte át gyönyörű mozdulattal a tehetetlen Julio Cesar fölött. Igyekezett egyből magasabb fokozatba kapcsolni az Inter,
A főváros és a divat-főváros csapatai egymáshoz utaznak ezen a hétvégén, ugyanis az Olimpicóban a Lazio fogadja a Milant, míg a San Siróban a Roma teszi tiszteletét az Inter vendégeként. Lesz még szicíliai derbi, sárga-kék randevú, a Debrecen kitöméséért pedig Di Natale és díszes kompániája készül bosszút állni a firenzeieken. A Juvénál Trezeguet csak kívárta, hogy az összes rivális támadó kidőljön előle a sorból, így a Zebrák a hórihorgas franciát egy szem ékként bevetve kívánják elhozni a három pontot az influenza tizedelte Atalanta otthonából.
Ismét remekül alakultak az eredmények a nerazzurri szempontjából, hiszen a Juventus szombat esti botlása után a Sampdoria is képtelen volt begyűjteni a három pontot, így november kezdetére fel is állt a több éve szokásos képlet, nagy év eleji
Három napon belül másodszor hozta vissza kétgólos hátrányból felállva mérkőzését a Napoli, s ha hozzávesszük, hogy mindezen bravúrt ráadásul nem kisebb ellenfelekkel szemben vitte végbe, mint a Milan és a Juventus, máris beláthatjuk remek döntésnek bizonyult Walter Mazzarri néhány héttel ezelőtti kinevezése. A torinóiaknak pedig égető szüksége lett volna a három pont begyűjtésére ezen találkozón is, amennyiben komolyan gondolták év eleji fogadkozásukat az Inter trónfosztását illetően, de hiába jött Trezeguet vezető és Giovinco kétgólos előnyt eredményező találata, a déliek Hamsik duplájával és Datolo közeli lövésével a maguk javára fordították a mérkőzést, köszönhetően nem kis mértékben a Juventus védelme által vétett kapitális hibáknak.
Alaposan elfenekelte gyermeki
Ma este 20.45-től kerül megrendezésre a forduló rangadójának kikiáltott Juventus – Sampdoria mérkőzés, ami a pályára lépő játékosok személye mellett már csak azért is a játéknap leginkább várt összecsapásának tekinthető, mert a tabellán 2. helyet elfoglaló genovai együttes látogat az egyik legfőbb bajnokesélyesként számon tartott, pillanatnyilag 3. helyen tanyázó bianconeri otthonába. Mindkét csapat bővelkedik európai szinten is kiemelkedő képességű labdarúgókkal, de azért az aligha vitatható, hogy ha pusztán a játékosok tudásának előzetes pontozása döntene a mérkőzés kimeneteléről, a torinóiak magasan nyernék e párharcot. Hogy ennek ellenére a blucerchiati mégsem számít esélytelennek a Zebrák arénájában, azt leginkább csapategységének és kitűnő támadópárosának köszönheti. Mind a már elkallódottnak hitt Cassano, mind pedig a Firenzében mellőzött Pazzini leigazolása hatalmas húzásnak bizonyult, személyükben már-már legendás támadókettős született a Sampdoria csapatában. És bár a gólokat tekintve Pazzini mindenképp társa előtt jár, a csapat eredményességének titka mégis sokkal inkább Antonio Cassano személyéhez köthető.
Mindhárom Európa Ligában érdekelt együttes vesztesen hagyta el a pályát hétvégén, a Genoa Cagliariban, a Lazio a Bari otthonában, a Roma pedig hazai pályán szenvedett kínos vereséget. Legkönnyebb dolga papíron a giallorossinak volt, a fővárosiak azt a Livornót fogadták otthonukban, akinek eddig még egyetlen győzelmet sem sikerült összehoznia a bajnokság kezdete óta eltelt 8 fordulóban. Ennek megfelelően jórészt végig is támadták a mérkőzést a bordó-sárgák, de a legnagyobb helyzeteket is képtelenek voltak kihasználni, nem is beszélve közel 30 percnyi emberelőnyükről, míg a vendégek, kevés helyzetükkel jól gazdálkodva, az exromanista Tavano szépen eltalált lövésével a forduló meglepetését hozva jutottak nem is érdemtelen 3 ponthoz. Az mindenesetre kijelenthető, hogy Totti hiányával idén sem tudnak mit kezdeni a farkasok, így aztán nem túl jó hír a Roma híveinek, hogy biztosat továbbra sem lehet tudni kapitányuk állapotáról.
Nem várt sikerrel örvendeztette meg szurkolóit a Milan, félidei egygólos hátrányából fordítva 3-2-re verte idegenben a nyáron eurószázmilliókból megerősített Real Madrid csapatát. A mérkőzés főszereplője a két együttes hálóit
Ismét a kék-feketék szájíze szerint alakultak a forduló eredményei, az élen álló együttesek közül ugyanis egyedül a nerazzurri tudta begyűjteni
Ahhoz képest, hogy a szurkolóik mennyire ki nem állhatják egymást, a Juve és a Fiorentina klubszinten egyáltalán nincs rosszban, bizonyíték erre, hogy elég rendszeres a játékosmozgás a két egyesület között. A Zebrák várható kezdőjéből Chiellini és Felipe Melo, a firenzeiekéből Marchionni, C. Zanetti és Mutu mondhatja el magáról, hogy közvetlenül a mostani ellenféltől érkezett aktuális állomáshelyére. A hazai mester, Ciro Ferrara továbbra sem számíthat Del Pieróra, de nem játszhat a lilák ellen tavaly győztes gólt szerző Marchisio, valamint Tiago és Salihamidzics sem. Prandellinek nincs sok problémája, mindössze az ifjú Savio Nsereko és Kroldrup hiányzik a csapatából, ott lehet viszont a kezdőben a jó formában lévő Jovetics és a hétközi vébéselejtezőn klasszikus mesterhármast elérő Gilardino. A torinóiak elsősorban Iaquintában bíznak, de Amaurival szemben már könnyen elfogyhat a türelem, ha a brazil-olasz támadó továbbra sem kezdi el termelni a gólokat. Ha Diego úgy játszik, mint tette azt a Roma ellen, akkor nincs, aki megállítsa a Juvét, amennyiben viszont a brazil ellen megtalálja az ellenszert Prandelli, akkor összejöhet egy döntetlen.
Egy félidő alatt elintézte a Fiorentina a Liverpool csapatát, egészen pontosan 37 percébe telt a violáknak, hogy Jovetic duplájával két gólos előnyre tegyenek szert a jobbára csak a fejüket kapkodó vendégek ellen. Alaposan belekezdtek a firenzeiek, s villámgyorsan több komolyabb lehetőséget is kilakítottak, s a 28.percben a sérüléséből visszatért Christiano Zanetti gyönyörű passzával remekül lépett ki a lesre játszó védők közül Stevan Jovetic és Reina mellett, a kapusnak esélyt sem hagyva helyezte a labdát az angolok hálójába. eJó olasz szokással ellentétben azonban ezután sem állt vissza a hazai együttes, tovább folytatta offenzív játékát, melynek mindössze újabb 9 perc múltán meg is lett az eredménye, Vargas keresztbe lőtt labdájába ismét a montenegrói csatár piszkált bele, s az irányt változtatott lövés védhetetlenül csapódott a vendégek kapujának jobb alsó sarkába. A második félidőben aztán beleerősített a Liverpool is, de Dainelliék remekül állták a brit rohamokat, s amikor kellett Frey is a helyén volt, így némi meglepetésre simán verte a Fiorentina a tavalyi BL elődöntős Liverpoolt a Stadio Franchiban.
Ha eddig esetleg vitatta volna bárki, hogy az olasz bajnokság idén minden korábbinál kiegyenlítettebb, s bizony szinte bármely együttes képes lehet arra, hogy egy-egy sztárklub bajszát megrángassa, akkor e forduló után kénytelen lesz ő is belátni, pokoli izgalmak várnak még ránk az idény során. A Milan úgy játszott döntetlent korábban rettegett otthonában az újonc Bari ellen, hogy Leonardo (aki mondjuk ki nem való a rossoneri kispadjára) összetehette két kezét, hogy nem kaptak egy sima ötöst a szinte kedvére helyzetek sokaságát kialakító (és elszórakozó) déliektől. A Juve hiába szerzett vezetést a tavalyi idény során mindvégig a kiesés ellen kűzdő Bologna ellen, a második félidei kissé takarékra vett tempó megbosszulta magát és a vendégek végül teljesen megérdemelten egyenlítettek. Míg a vasárnap pályára lépő harmadik nagycsapatként számon tartható Roma is mindössze kitartásának és némi szerencsének köszönhette, hogy nem vereséggel távozott a Catania otthonából, a szicíliaiak közelebb álltak a győzelemhez, De Rossi az utolsó utáni pillanatban mentett pontot.
Hatalmas kűzdelem, öldöklő iram, de kevés igazi helyzet jellemezte a szombat este, s egyben a forduló legnagyobb rangadójaként számon tartott Sampdoria - Inter párharcot. Mezőnyben végig egyenrangú ellenfélként kűzdöttek a felek, helyzetek tekintetében azonban némiképp veszélyesebbnek bizonyult a milánói együttes, az első félidőben Cambiasso, a második játékrészben pedig Balotelli, Milito, illetve Lucio előtt adódott komolyabb lehetőség. Gólt azonban mégis a hazaiak szereztek, a 72. percben Santon adta el a labdát saját tizenhatosa előtt, a megszerzett labdát Mannini lőtte középre, s az egyedül érkező Pazzini kíméletlenül lőtte ki a vendégek kapujának bal alsó sarkát. Próbált még nagyobb sebességbe kapcsolni ezután az Inter, s minden fellelhető tartalékát mozgosítani az egyenlítés érdekében, de erejéből mindössze már csak egy lesgólra, illetve egy veszélyesen elvégzett Lucio szabadrúgásra futotta, így a kék-feketék némi meglepetésre elszenvedték idei első vereségüket. S bár a találkozó elsősorban a milánóiak vereségéről marad emlékezetes, nem lehet elmenni amellett a tény mellett sem, miszerint a Sampdoria bizonyította, bizony nem csak a kis csapatok ellen képes jó játékra, s a szombat este is villiogó Cassano vezérletével igenis okozhat még akár komoly meglepetést is a végső elszámolásnál.
Négy gól esett az ötödik forduló leginkább várt mérkőzésén Genovában, hogy aztán a négyből nem egyből hat lett, azért egyedül a mérkőzést vezető Saccani okolható, aki úgy tűnt legalább egy, de inkább két góllal is adósa maradt a vendégeknek, miután mind Iaquinta, mind Chiellini találatát érvénytelenítette les címén. A találkozó végig nagy iramot és nyílt játékot hozott, mindkét együttes előtt adódott szép számmal gólszerzési lehetőség és bár a vendégek mindössze négy perccel a lefújás előtt egyenlítettek, a játék összképe alapján némiképp közelebb álltak a győzelemhez. E döntetlennel az utolsó eddig száz százalékos csapat is elbúcsúzhatott makulátlan mérlegétől, a tabella élén pedig máris pozícióba állt az előzetesen is mindenki által oda jósolt Juventus - Inter páros.
Parádés játékkal, simán verte az Inter a Donadoni munkájának gyümölcse révén teljesen megzuhant Napolit, míg a városi rivális ismét, talán már nem is meglepetésként szolgáló vereséget szenvedett, ezúttal a Di Natale által vezetett Udinese otthonában. A kék-feketék győzelméhez egy pillanatig sem férhetett kétség, miután öt perc alatt el is döntötték a találkozó sorsát, Eto'o és Milito (illetve a gólpasszt jegyző Maicon) villanásaival. Ezután már csak könnyed gálát rendeztek a milánóiak olykor kifejezetten tetszetős játékkal, s ha a második félidőre a közelgő hétvégére való tekintettel nem vettek volna vissza az iramból, valószínüleg egy sima ötössel küldték volna haza a Donadonival egyre vérszegényebbnek tűnő délieket. A Milan közel járt a döntetlenhez Udinében, de abszolút megérdemelt a hazai győzelem, Di Nataléék sokszor kedvükre csináltak bolondot a vendégek védeléből, ahonnét borzasztó mód hiányzott Nesta mellől Thiago Silva. A rossoneriről elmondható, hogy bár lelkesen futkosva próbáltak menni előre, ismét hiányzott az igazi elképzelés a csapat támadójátékából, ezen mindössze a csereként beállt Ronaldinho volt képes változtatni, aki pályára lépését követően kiosztott nem egy kiváló passzt, s kis híján az egyenlítő gólt is megszerezte.


Utolsó kommentek