Cerchiamo Nuovi Campioni...
Új bajnokokat keresünk. Új bajnokokat, akik képesek fantasztikus elődeik nyomába lépni. Olyan hősök nyomába , mint a futballpályák egykori legendája...
Salvarore "Toto" Schillaci
Újonnan induló sorozatunkban egy-egy korábbi olasz vonatkozású futballcsillag karrierjét elevenítjük fel, ismét felidézve pályafutása legkiemelkedőbb pillanatait, emlékeztetve magunkat is arra, amit remélni szeretnénk az új generáció legjelesebb képviselőitől.
Az első rész főszereplőjének teljes pályafutásáról ugyan nehezen lehetne elmondani micsoda utánozhatatlan életút ez, de az 1990-es olaszországi világbajnokság főszereplőjeként mindenképp kiérdemel egy helyet a legnagyobb bajnokok névsorában.
1964. december 1-én látta meg a napvilágot Palermo városában, szegény család gyermekeként a későbbi talján nemzeti hős, s mint azt már az ilyen történetekből megszokhattuk, városa amatőr csapatában bizonyította szűkebb környezetének tehetségét egészen a nagy napig, amikoris 18 éves korában felfedezte őt a Messina aranykezű edzője, aki megnyitotta előtte a profivá válás líra miliókkal kikövezett arany kapuját. Jó hét idényt aztán itt is töltött Schillaci, majd 1989-ben leigazolta őt az ország mai napig legsikeresebb és legnépszerűbb futball óriása, a Juventus csapata.
A Zebrák színeiben debütált hát Salvatore a Serie A-ban, s első idényében máris 15-ször zörgette meg ellenfelei hálóját, hozzásegítve klubját mind a Coppa Italia, mind az UEFA kupa elnyeréséhez. Nagy álma valóra válásaként aztán jött is az a várva várt meghívó az olasz válogatottba, mi több Azeglio Vicini, némi meglepetésre a Squadra Azzurra VB keretébe is benevezte Dél-Olaszország büszkeségét.
A szurkolók azonban felhördültek, Toto addigra még nem tett le eleget egy ilyen megtiszteltetés kiérdemléséért az asztalra, így aztán a közvélemény nagy nyomása okán szóba sem jöhetett Schillaci kezdőcsapatba kerülése, legalábbis a torna nyitómeccsén... Aztán jött a 75. perc, Salvatore váltotta Cardinalét, s a pályán töltött 15 perc alatt bizonyította, kár volt ily kevés bizalmat belé fektetni, góljával eldöntötte a találkozót.
Azonban ez még mindig kevésnek bizonyult kezdőhelye kiharcolásáért vívott egyszemélyes háborújában, az Egyesült Államok ellen ismét csak a padon kapott helyet, s bár pályára lépését követően ezúttal góllal nem hálálta meg a lehetőséget, de mutatott játéka egészen a Csehszlovákia elleni kezdő tizenegyig repítette őt.
S, ha már végre ott volt, folytatta is szédületes góltermelését, s újabb gólt szerezve oroszlánrészt vállalt a Nazionale nyolcaddöntőbe jutásában. A legjobb tizenhat között Uruguay jutott ellenfélül az olasz csapatnak, s Schillaci ekkor már mindenki kedvenceként ismét villant, harmadik tornabeli gólját megszerezve, s a negyeddöntőben vívott csatán pedig ekkor már hátán cipelve az Azzurrit, góljának köszönhetően búcsúztatták az ír nemzeti válogatottat.
Jöhetett hát az elődöntő, ahol a torna egyik legnagyobb esélyesével, a Diego Maradonával felálló argentínokkal nézett szembe az olasz csapat és bár Toto nem hazudtolta meg eddigi remek formáját és 17. percben szerzett találatával vezetéshez juttatta a taljánokat, végül ez is kevésnek bizonyult az üdvösséghez és a tizenegyeseket követően Argentína jutott végül a torna döntőjébe.
Maradt így vigasztalásként a bronzcsata Itália fiainak, melyen mondanom sem kell újra beköszönt magico Salvatore, s e góljának köszönhetően nem csak a harmadik helyet, hanem a torna aranycipőjét is elnyerte Olaszország újdonsült nemzeti hőse.
A tornát követően azonban már nem úgy jött ki a lépés a VB hősének, ahogyan az varázslatos teljesítménye után joggal várható lett volna elsősorban rossz fizikai állapotának, sérüléseinek köszönhetően, s még két évet töltött el Torinóban, majd csatlakozott az Inter csapatához, ahol azonban már abszolút nem tudott maradandót alkotni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két idény alatt szerzett mindössze tizenegy találata.
El is hagyta a milánói klubot, de nagy meglepetésre nem Olaszországban, hanem Japánban keresett magának újabb állomást pályafutása levezetéseként, s a Jubilo Iwata színeiben (első olaszként a japán bajnokságban) még további három idény lejátszása után, végül 1999-ben végképp szögre akasztotta cipőjét.
Salvatore ezt követően haza költözött szülővárosába, Palermóba és saját futball akadémiája révén igyekszik megörvendeztetni Olaszországot hozzá hasonló hatalmas tehetségek kinevelésével
Végezetül pedig egy videó, a VB-n szerzett összes találatáról;
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Download site 2019.03.16. 17:01:45
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.30. 21:18:27
madbalee 2009.03.31. 14:21:55
Ahogy popp említette volt ott nem kevés "world class" játékos. Szerintem a valaha volt legjobb Squadra Azzurájának lett VB gólkirálya. Sajna nem sem sikerült nekik a nagy cél:( mint ahogy a '94-es és 2002-es szintén nagyon erős kereteknek sem.
Grazie Toto
