Új legendás támadópáros született?
Az Inter tegnap esti tönkreverése (Samp - Inter 3-0) után azt hiszem nem túlzás a legszebb jelzőktől sem visszariadni az ismét tarthatatlan és egymást remekül megértő, kiegészítő Cassano - Pazzini páros kapcsán. Amióta Giampaolo a Samphoz érkezett, a csapat játéka 180 fokos fordulatot vett és Cassanóval közösen őrületbe kergetve a védőket, elkezdték hozni azokat az eredményeket Genova fiai, amiket titkon minden várt az idei szezonban a csapattól, a tavalyi kiváló idény után.
A két támadó hétszer játszott együtt a volt firenzei játékos klubváltása óta és egész elképesztő, 7 mérkőzésen szerzett kilenc közös gólos mérleget produkáltak ezidáig, beleszámítva a Coppa Itáliától az UEFA kupáig minden tétmeccset. E kilenc találatból hetet Pazzini vállalt, de, hogy e poszt mégsem csak az ő kivirágzásáról szól, annak oka az, hogy a fantasztikus gólpasszokat szinte kivétel nélkül Cassano szállította, aki emelett még kétszer eredményes is tudott lenni a blucerchiatik színeiben, bő egy hónap leforgása alatt.
A két anno szupertehetségnek kikiáltott játékos pályafutásának utóbbi éveiben nem volt persze mindig ilyen bíztató a kép.
Cassano a Bari színeiben kezdte pályafutását és tehetségére rövid időn belül felfigyeltek Olaszország sztárklubjai, kitartó udvarlás után Antonio végül 2001 nyarán 28 millió euróért a Roma csapatában kötött ki. Ezt követte néhány egészen elképesztő szezon a fiatal zsenitől, Francesco Tottival fantasztikus párost alkotva olyan dolgokat műveltek a pályán, amire már az egész világ felkapta a fejét, nem véletlenül voltak ezek a fővárosi csapat legszebb évei is, olasz bajnoki címmel fűszerezve. Cassano remek teljesítményének hála 2003-ban a Squadra Azzurrában is bemutatkozhatott Lengyelország ellen és úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg a játékost abban, hogy lassan, de biztosan Olaszország és talán a világ legjobbjává nője ki magát.
S, hogy ez mégsem így történt, azért a játékos talán egyedül csak saját magát okolhatja. Már Capello idejében is igen sok problémája volt a legendás edzőnek a játékossal, de távozta után már nem volt ki gátat szabjon Antonio kirohanásainak és az ifjú sztár szép lassan összeveszett az elnöktől a csapattársakon át mindenkivel. Közben a klub eredményei is romlani kezdtek és a támadónak sem úgy ment a játék, ahogyan azt elvárták volna tőle ilyen sztárallűrök mellett, így a szurkolók is kikezdték a játékost, majd amikor kijelentette, hogy erősen gondolkozik azon, hogy meghosszabbítsa 2006 nyarán lejáró szerződését és ráadásul még Tottival is összerúgta a port, mindenki "kekszmorzsa" ellen fordult és 2006 telén napok leforgása alatt továbbadta a klub, az akkoriban éppen Capello vezetésével vitézkedő Real Madridnak, hatalmasat bukva a belefektetett euró tízmilliókon.
Mindenki úgy volt vele, hogy a játékoson már csak Capello pedagógiai módszerei segíthetnek, de úgy tűnt nincs visszaút, Cassano a Madridban tovább folytatta szenvedését, összerúgva a port Capellóval és több játékossal is, ráadásul súlyproblémákkal is meg kellett küzdenie, így nem csoda, hogy Spanyolországba való érkezte után néhány hónappal már tiszta szívéből visszakívánkozott a Citta Eternába, békét ajánlva Tottinak és minden korábbi haragosának is.
De mégsem lett nagy visszatérés, a giallorossik többet már nem kértek Antonio szolgálataiból, így egészen 2007 nyaráig kellett várni a csatár klubváltására, amikoris a City évi 3 miilós ajánlatát visszautasítva, a Samphoz szerződött 1,2 millió eurót bezsebelve szezononként, mindezt elsősorban azért, hogy bizonyíthassa szülőföldjén, tanult hibáiból és kár volt őt ilyen korán leírni.
Valóban új időszámítás kezdődött a támadó számára új klubjánál. Remek teljesítményének köszönhetően a Sampot UEFA kupás helyig vezette, Donadoni pedig e pazar teljesítményt válogatott behívókkal és EB szerepléssel honorálta. És bár az idei szezon első fele kissé csalódást keltő módon telt a blucerchiatiknál, Pazzini érkeztével végre ismét társra talált Antonio és újra legszebb rómait éveit idézve kápráztatja el hétről-hétre a Serie A-t követő milliókat.
Ezzel szemben Pazzininek nem volt ily kalandos életútja, a csatár 2005-ben csatlakozott a Fiorentinához az Atalanta csapatától, ahol a kezdetekben nem sok babér termett számára, miután Prandelli érthető mód Luca Tonit preferálta biztos kezdőként, míg Giampaolonak Bojinovval váltotta egymást a betöltendő maradék egy csatárposzton. Toni távozása után aztán a 2007/08-as szezonban végre eljött a bizonyítás ideje, Pazzini stabil helyet vívott ki magának a kezdő tizenegyben, a szezon befejeztéig végül kilenc találatig jutva, igazán emlékezetes mérkőzése azonban mégsem a Fiorentinában, hanem az U21-es válogatottban, az Anglia elleni Wembley-beli találkozón volt, ahol a 3-3-mal végződött összecsapáson mesterhármast ért el az új stadion gyepén.
Az új szezon azonban Gilardino érkeztével kezdődött és a támadónak ismét a kispaddal kellett volna beérnie rendkívül kevés bizonyítási lehetőséggel, a Mutu-Gila páros ugyanis kirobbanthatatlannak tűnt a violák kezdőcsapatából. A téli átigazolási szezon el is hozta Pazzini újabb klubcseréjét, a Samp színeiben azonban új erőre kapott és a már említett Cassanóval párt alkotva élete eddigi legjobb formájában játszik és úgy tűnik beváltja a szakértők jóslatát, valóban Italia egyik legjobb csatára válhat a 24 éves támadóból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Unimuck 2009.03.05. 12:13:52
popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.05. 12:52:17
Calogero 2009.03.05. 13:03:42
Unimuck 2009.03.05. 13:29:50
ulver 2009.03.05. 13:34:17
Őszintén szólva én Tottit nem vinném (főleg jelenlegi formája miatt).
Az igaz, hogy most nagyon kijön a lépés Pazzininek, de vajon tudja-e ezt tartani hónapokon keresztül? Tudja-e ezt úgy, hogy egy idő után elkezdik "aprítani"? Majd meglátjuk.
Cassanót meg sajnáltam, hogy elmegy Rómából, akár balhés, akár nem. Mostanra, mintha kezdene "felnőni" a feladathoz, érettebben játszik.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.05. 14:56:05
Én azért kivinném a Totti, Del Piero kettősből az egyiket, azt amelyik jobb formában lesz, (ha egyáltalán az egyik is jó formában lesz másfél év múlva), mert egyikük rutinjára csereként nagy szükség lehet, de mind ketten egyszerre már semmiképpen nem férnének el szerintem. Aquilani meg előbb játsszon le tíz meccset zsinórban a bajnokságban, aztán majd lehet rá építeni. Viszont Brighit kipróbálnám a válogatottban.
