A 4 legfőbb ok, amiért haldoklik az olasz labdarúgás
Hát bizony ezt is megéltük, még kimondani is szinte hihetetlen, de idén nem lesz olasz csapat a Bajnokok Ligájának legjobb nyolc együttese között. Azt, hogy ez most a vég kezdete, vagy már maga a gödör alja, ahonnét elrugaszkodva újra felfelé ível majd a talján klubok nemzetközi szereplése, az pusztán magukon az érintetteken múlik, akik, ha e kudarcokból mindössze azt szűrik le, hogy milyen balszerencsés volt mindhárom együttesük és hogy legalább a Juve meg a Roma többet érdemelt volna, na akkor van igazi probléma és pár év múlva nemhogy a nemzetközi kupák elmaradását, hanem egyenesen a csoportörökből való továbbjutásokat fogják siratni Itáliában.
Valószínüsíthető azonban, az olaszok hihetlenül kritikus futballhoz kötődő viszonyát ismerve, hogy miután először is ízekre szedik futballjuk meghatározó klubjainak vezetőit, edzőit, játékosait, valamint magát az olasz szövetséget, igenis előállnak majd rövid időn belül a megfelelő konklúziókkal, amik újra klubjaik nemzetközi felemelkedését eredményezik majd. Mert azt mindenki érzi, hogy ezen az úton nem haladhat tovább a talján foci.
S, hogy mik lennének azok a dolgok, melyeken mindenképpen változtatni kellene ahhoz, hogy a Serie A klubjai újra versenyképesek legyenek? Íme a legfontosabbak;
1. fiatalítás
El kellene végre felejteni azt a hülyeséget, hogy valaki minél idősebb, annál rutinosabb, ergo annál jobban hasznára van az együttesnek a fontos mérkőzéseken, tehát sokkal jobb, ha őt játszatjuk még 35 évesen is egy zöldfülű fiatallal szemben. A valóság ezzel szemben az, hogy van ugyan néhány ilyen játékos a világon, de hogy nem olyan számban, mit ahogyan ezt az olasz edzők elképzelik az egészen biztos. Amikor pedig azt látjuk, hogy konkrétan például az Arsenal fiataljai kétszer körberohanják e játékosokat (mint tették azt tavaly a Milan ellen), akkor nemcsak az e játékosokra építő klubokból, hanem a hírnevükre korábbi dicső éveik alatt méltán szert tevő játékosokból is hülyét csinálnak, lerombolva 10-15 év fantasztikus teljesítményének kemény munkáját.
2. a taktika
Itt lenne az ideje talán, hogy belássák Itália edzői, elnökei, vezetői, hogy az az olaszokra jellemző taktika, ami korábban hosszú évek, évtizedek fényes szereplését eredményezte, immáron a múltté, a nemzetközi futball tovább fejlődött és már réges-régen meg van az ellenszerük az olaszok "átengedjük a területet had támadjanak, aztán majd a kontrákból úgyis betalálunk", vagy a "nem baj, ha idegenben kikapunk, majd otthon megnyomjuk az utolsó tíz percet és azzal továbbjutunk" oly sokáig működő győztes receptjére. Ez a mai foci már sokkal inkább az elsőtől az utolsó percig való agresszív, letámadó, eszméletlenül sokat futó játékról szól, egyik klub sem engedheti meg magának, hogy akár pillanatokra is feladja a saját játékát, kontrákra vagy a szerencsére alapozva, mert aki a kapuja elé hosszabb időkre beszorul, az szinte bizonyos, hogy bűnhődik is érte.
3. infrastruktúra, biztonság
Idén esett meg először a Serie A-val az a csúfság, hogy sem az Egyesült Királyságba, sem Németországba nem tudták értékesíteni közvetítési jogaikat, indokként pedig az elsők között mindkét országban felmerült, hogy nem szívesen néznek az emberek lerobbant stadionokban, fél ház előtt játszott mérkőzéseket, s lássuk be teljesen igazuk volt e téren. Olaszországban a '90-es vb óta nem épültek új stadionok, s nem hogy nem épültek, a meglévők rekonstruálására is minimális pénzeket költöttek csak a klubok, s ez, valamint az, hogy a pályák körül egyre inkább elhatalmasodott az erőszak is, rengeteg embert távol tart az itáliai arénáktól. Hiába kerül például egy belépő a római Stadio Olimpico kapuja mögé fele annyiba, mint például az angol másodosztályú Crystal Palace legolcsóbb meccsjegye, mégis például a Premier Leaguhez viszonyítva döbbenetes a különbség a nézőszámok között. És bár a FIGC 2007-től folyamatosan tesz lépéseket az erőszakosabb ultrák kordában tartása érdekében, a stadionrekonstrukciós programjukból úgy tűnik egyenlőre semmi sem valósul majd meg, így egyetlen esélyként az esetlegesen a jövőben majd lehet, hogy megkapott 2016-os EB rendezés jogára várni, több, mint hatalmas felelőtlenség. Hisz mint tudjuk a közvetítési jogokból befolyt pénzek az egyik legfőbb bevételi források példának okáért a jelenleg méltán irigyelt Angliában is, így kár lenne tovább odázni e problémát, ezzel lehet hogy még tovább rontani a helyzetet.
4. igazolások, külföldi tulajdonosok
Amíg a világ három legjobban fizetett játékosából kettő, illetve a tízből öt Olaszországban játszik, ráadásul Mourinho személyében a legjobban kereső edző is Itáliában dolgozik, addig senki ne akarja megmagyarázni, hogy nincsen elég pénz a Serie A-ban minőségibb igazolásokra. A tény az, hogy az utóbbi években az olasz sztárklubok szinte alig szántak pénzt komolyabb igazolásokra nagyobb riválisaikkal szemben, illetve ha szántak is, azok minősége (pl. Quaresma, Ronaldinho) közel sem szolgálta a csapatok visszazárkózását. Bizony bele kell nyúlni újra mélyen a zsebekbe, amíg még a nemzetközi sztárok egyáltalán hajlandóak a Serie A-ba igazolni, különben könnyen valósággá válhat a németek szörnyű példája és kifejezetten komoly erőket kell majd mozgósítani egy-egy nemzetközi szinten komolyabban nem is jegyzett "sztár" leigazolása érdekében.
Ezen négy főbb témakör lenne hát érzésem szerint, amin hónapokon belül látványos változásokat kellene eszközölni, nem halogatván a problémák kezelését akár egy vagy két évvel sem, különben lassan, de biztosan eljön az az idő, amikor a világ top bajnokságainak felsorolásánál nyugodtan megfeledkezhetünk majd a Serie A nevének említéséről. Ne feledjük, még talán nem késő és a Campionato újra néhány éven belül visszakapaszkodhat a világ tetejére, ahol korábban hosszú éveket töltött, de ehhez cselekedi kell, nincs idő tovább várni, az utóbbi két év eredményei önmagukért beszélnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.12. 17:57:41
Szerintem a mostani párharcok közül, mind a három alakulhatott volna másként. És számomra ezekből csatákból nem jött le az angolok hatalmas fölénye. Az előnyük megvan, de a szerncséjük ezúttal több volt. A kilencvenes évek végén kétezresek elején is volt néhány rosszabb éve az olasz kluboknak, akkor is kezdték már leírni őket, aztán jött 2003, majd 2006-os világbajnoki cím. Egy elkésett generációváltás miatt esett vissza most kicsit az olasz foci, amelynek eklatáns példája a Milan, de Tottit és Del Pierot is ki kell váltania lassan valakiknek.
