90 perc alatt a Föld körül /Németország - Olaszország/

 Közelednek a hétvégi válogatott mérkőzések, így aztán újra a Squadra Azzurra egyik számunkra oly kedves találkozóját választottuk hangolás gyanánt, s ezúttal nem is kell olyan sokat visszautazni az időben, mindössze 2006 július negyedikéig, amikoris a világbajnokság elődöntőjében a házigazda Németországgal vívott élet-halál harcot a Nazionale.

Borzasztó nehéz időszak volt ez az olasz labdarúgás életében, hiszen mindössze néhány héttel a VB előtt pattant ki a calcio történetének legnagyobb botránya, az azóta Calciopoliként elhíresült bunda ügy, melyben a válogatott keret ráadásul majd minden tagja érintett volt klubja, vagy személyes érintettsége révén.

A kihallgatások így aztán még a Nazionale edzőtáborát is elérték, a játékosok jövőjét meghatározó tárgyalások pedig a torna ideje alatt folytak. El lehet képzelni mennyire volt így könnyű a csapat tagjainak a játékra koncentrálni, ráadásul természetesen a világsajtó is nekik, illetve az olasz labdarúgásnak esett, valamint mind emellé társult Gianluca Pessotto (sokak közeli barátja, korábbi remek labdarúgó, a Juventus sportmanagere) öngyilkossági kísérlete is, így aztán, ha szépen akarunk fogalmazni sem voltak túl bíztatóak a kilátások a torna kimenetelét illetően...

A játékosok azonban fogadkoztak, a roppant negatív körülmények ellenére ők bizony megmentik az olasz futball becsületét és a világbajnoki cím megnyerésével mindenkivel feledtetik majd e szörnyű eseményeket. Páran persze egyből igyekeztek meglovagolni mindezt, az olasz parlament Juventus csoportja (tényleg van ilyen :-) például egyből felvetette, hogy egy VB győzelem esetén amnesztiát kellene kapnia minden érintettnek, de a legtöbben persze csak kedvesen legyintettek, mondván "erő híján az akarat is dícséretes", nem túl sok esélyt adva erre egy ezer sebből vérző Squadra Azzurrának.

A csapat első fellépésén aztán minden szempár a válogatottra szegeződött, ami ha nem is parádés játékkal, de biztosan gyűjtötte be a három pontot Ghána nemzeti tizenegye ellen. Majd mindezt követte egy USA elleni döntetlen, mely elsősorban De Rossi kiállításáról maradt emlékezetes, majd a csehek elleni sorsdöntő csoporttalálkozó, ahol aztán nem hibáztak Tottiék, 2-0-as győzelmükkel biztosították helyüket a nyolcaddöntőben.

A nyolcaddöntőben, ahol Ausztrália legyőzése várt az azzurrira, s mely találkozón bár becsülettel nyomott a válogatott, helyzetek egész sorát kialakítva, Materazzi borzasztó szigorú kiállítása után úgy tűnt, könnyen elszállhat minden további remény. A csapat hihetetlen kűzdőszellemének köszönhetően azonban nem így történt, sőt a Grosso esése után megítélt, kissé vitatható büntető gólra váltása révén a negyeddöntőbe jutott az olasz nemzei együttes.

Ekkor már egy ország dörzsölte a szemét, ledöbbenvén a csapat minden negatív előjelet meghazudtoló fantasztikus szereplésén, az Ukrajna elleni negyeddöntő után aztán már mindenki az utcára tódult megünnepelni a válogatott borzasztó sima 3-0-ás elődöntöbe masírozását.

S itt kapcsolódunk be mi igazából a történetbe, lássuk hát a meccset, mely oly sokak életében marad meg még féltett helyen hosszú évtizedekig, a mérkőzést, mely után mindenki, aki idáig esetleg ódzkodott is az olasz labdarúgástól, most felállva tapsolta meg a Nazionale teljesítményét.

Mindehhez persze kellett egy ellenfél, aki nem más volt, mint a torna házigazdája, a VB cím egyik favoritja, a negyeddöntőig száz százalékos, majd ott tizenegyesek után nem kisebb ellenfelet, mint Argentínát búcsúztató, a világbajnokság kezdete óta az olaszokat hergelő és azoknak üzengető; német válogatott.

Mondhatni - mint azt már ezen összeállítások során megszokhattuk - szinte minden előjel a németek mellett szólt; a hazai környezet, az őket körülvevő légkör, a játékosok önbizalma és talán nem túlzás ezt mondani, szinte az egész világ támogatása, egy valamivel nem számoltak csak, a Squadra Azzurra hihetetlen elszántságával és a csapat tagjainak átlagon felüli képességeivel.

Nézzük hát a találkozót, mely azt hiszem örökké beírta magát a történelemkönyvekbe hihetetlen izgalmaival, Grosso gyönyörű csavarásával és nem mindennapi gólörömével, valamint Del Piero mindent eldöntő fantasztikus lövésével.

2006. július 4., Dortmund, játékvezető; Archundia (mex)

Németország - Olaszország 0-2 (hosszabbítás után)

G.: Grosso 119., Del Piero 121.

Németország: Lehmann - Friedrich, Lahm, Mertesacker, Metzelder - Kehl, Borowski(Schweinsteiger), Schneider(Odonkor), Ballack - Klose(Neuville), Podolski

Olaszország: Buffon - Grosso, Cannavaro, Materazzi, Zambrotta - Gattuso, Pirlo, Camoranesi(Iaquinta), Totti, Perrotta(Del Piero) - Toni(Gilardino)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0


Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://daje.blog.hu/api/trackback/id/tr611027485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.26. 19:26:17

Ez mekkora meccs volt. A 0-0 ellenére óriási iram, helyzetek itt is, ott is (az olaszok előtt több). Aztán a hosszabbítás, kezdve ott, hogy Lippi négy csatárt küldött föl a hosszabbításra (Totti, Del Piero, Gilardino, Iaquinta). Nyitásnak egy kapufa, egy léc. Ekkora már a középpálya is megszűnt, mint olyan. Gond nélkül nyargalászták át a pálya közepét a csapatok, de hátul Cannavaro és Buffon állták a sarat. A kapura meg szinte mindenki potenciális veszélyt jelentett a meccs során a csatárokon kívül is. Perottán, Zambrottán és Pirlon keresztül Grossoig. Még jó, hogy megjöttek a végére a gólok is.
Válasz erre 

Calogero 2009.03.26. 20:15:29

@popp: ez egy gyönyörű összefoglaló volt! A legnagyobb meccs volt, örök kedvenc
Válasz erre 

Unimuck 2009.03.26. 20:30:37

ÚRISTEN! Nem gondoltam, hogy így fél 9 körül ma még ennyire megdobban a szívem... Mekkora meccs volt már, uram atyám! Az egész VB legjobb meccse volt. Ezt nem lehetett űberelni. :) Grosso, Alex :D Emlékszem, úgy ugráltam örömömbe, mintha a Fradi feljutott volna az NB2-ből! :) Lippi mester, mutassa az utat a mostani olasz legényeknek, mert szeretnénk még sok ilyen meccset és teljesítményt látni a taljánoktól! FORZA RAGAZZI!
Válasz erre 

Calogero 2009.03.26. 23:35:29

popp: az utsó négy kommentet töröltem, jobb a békesség :-)
Válasz erre 

popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.26. 23:49:12

Azért nézve az összeállításokat, meg kell állapítani, hogy Lippi klasszisokkal jobb játékosokat tudott becserélni.

Azért én nem tartottam esélytelennek az olaszokat a vébé előtt. Baromi erős kerete volt Lippinek, plusz már a vébé előtt megvonták az analógiát, a '82-es előjelekkel (a fekete totó botrány ugye. A Pesottoval történtek is dacot szülhettek a srácokban.

Válasz erre 

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2009.03.27. 07:28:20

Arról a meccsről nekem az első gondolatom - a sok személyes után -, amikor Gilardino helyet csinál Del Pierónak, a tróger pedig jön és bevarrja a felsőbe. Hát így!
Fúúúúúúú, micsoda este volt:)))
Válasz erre 

popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.27. 09:55:19

@mbemba: Én Pirlo passzával és Grosso lövésével vagyok így.

Az vicces volt, hogy a hosszabbítás előtt az Rtl Klub kapuratörésben (lásd MTV-székház) jártas szakértője Urbán Flocó a négy csatár és annak ellenére, hogy az olasz válogatott korábbi vébé góljait vagy nyolc különböző ember lőtte, polemizált: szerinte a németek azért fognak nyerni, mert több emberük képes gólt lőni. "Te totál hülye vagy Flórikám" - gondoltam ekkor idegből.
Válasz erre 

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2009.03.27. 13:32:40

@popp: Melléfogott.
Nem mondom, hogy átgondoltam a gólok közötti különbséget, de... Pirlo passza és a befejezés óriási egyéni bravúr, viszont Gilardino helyezkedése az finesz, Del Piero érkezése hihetetlen, hogy nincs is szó rá. Gilardino, mint a kézi-, vagy kosárpályán zárt, kitolta a védőket, hogy jöjjön a szélsővágányon a haver és bevarrta. Olyan összjáték, hogy :)) Inzaghi lehet rálőtte volna, nem mint Gilardino, aki tartotta, addig tartotta vissza:)) ameddig kellett. Zse-ni-á-lis!! :))
Válasz erre