Tartalékbajnokságot Olaszországba?
Federico Macheda Manchester United színeiben szerzett góljai után az olasz sajtó egy emberként esett neki a Serie A kulcsszereplőinek, miszerint itt lenne az ideje véget vetni annak az évtizedek óta uralkodó trendnek, miszerint a fiatal játékosok egyszerűen, ha megfeszülnek, akkor sem juthatnak komolyabb szerephez a bajnokságban. És való igaz, amíg Angliában, Spanyolországban, Németországban, vagy bárhol a világon egy komoly tehetséggel megáldott fiatal már 16-17 éves korától folyamatosan, egyre több lehetőséghez jut az őt foglalkoztató profi kluboknál, addig Olaszországban nem hogy 18, hanem 24-25 éves koráig fiatalként kezelik a játékosokat és egyszerűen nem juthatnak meghatározó szerephez, ha csak nem már ránézésre is szinte biztos, hogy rövid időn belül világsztár válhat belőlük. Persze ez esetben sem jutnak feltétlenül szóhoz heti rendszerességgel, de legalább időnként megkapják a lehetőséget viszonylag komolyabb szerephez jutva. E téma kapcsán szólaltatták meg néhány nappal ezelőtt Pierluigi Casiraghit az U-21-es olasz válogatott trénerét, aki érdekes kérdést kezdett el nyilatkozatával feszegetni;
"Olaszországban az olyan játékosok, mint Aquilani, Montolivo vagy éppen Pazzini még mindig fiatalként vannak elkönyvelve (bőven 20 feletti életkoruk ellenére). Külföldön a fiatal játékosok, amennyiben rászolgálnak, már 16-17 éves koruktól lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban, ráadásul, ha megnézzük Angliában például remekül működik a tartalék bajnokság is, lehetőséget biztosítva a tehetségeknek a folyamatos játéklehetőséghez. Olaszországban is remek lenne egy ehhez hasonló rendszer, segítendő a fiatalok minél előbbi profi játékossá érését."
S, valóban, ha megnézzük a fiatal talján tehetségek kilátásait, hát nincsenek éppen irigylésre méltó helyzetben. Van ugyan egy tartalékbajnokság szerű Primavera Campionato, ami remekül helyettesíthetné az angolok irigyelt rendzserét, de ennek nem kis szépséghibája, hogy e vetélkedésben a játékosok mindössze 20 éves korukig vehetnek csak részt, lévén anno elsősorban inkább utánpótlástornának, mint sem egy tartalékbajnokság létrehozásának céljával hívták életre. 20 éves korukat követően aztán nem sok lehetőség marad, vagy elüldögélnek 4-5 évet a kispadon (jó esetben) egy-egy nevesebb klubnál kéthavonta 5 perc lehetőséghez jutva, vagy esetleg belemennek, hogy a Serie B-be, nagy tehetségek esetén a Serie A egy kiesőjelölt klubjába töltsenek el néhány szezont kölcsönben, ahol ugyan szintén nem fognak eszméletlen mennyiségű perceket a pályán tölteni, de legalább néha-néha szóhoz juthatnak majd, próbálván bizonyítani tehetségüket. Aztán, ha itt sikerül esetleg valami igazán emlékezeteset nyújtaniuk, akkor valószínüleg a következő szezont már újra anyaegyesületük keretében tölthetik és lehetőséget kapnak majd havonta-kéthavonta kezdőként, egyébként pedig 5-10 percekre pályára lépve, hogy beverekedjék magukat valahogyan legalább a keret teljes értékű játékosai közé. Aztán még pár év gyötrelem és ha esetleg a posztján játszó eddigi abszolút favorit teljesítménye elkezd visszaesni vagy csak éppen visszavonul, vagy esetleg máshová szerződik, akkor az addigra már 24-26 éves játékosunk szép lassan elkezd több játéklehetőséghez jutni, ideális esetben talán gyökeret is ver néhány évre a csapatában, s innentől, a 30-as évei felé közeledve végre elindul valódi profi pályafutása.
Nem túl szép kilátások ezek, lássuk be egy folyamatos játéklehetőségről ábrándozó fiatal futballistának, s ha úgy érzi, ő bizony nem hajlandó éveket a kispadon tölteni, csak azért, mert a Campionato edzői szerint nem vehető számításba pusztán fiatal életkora okán, akkor bizony nem marad más út, mint a külföldre szerződés. És lehet támadni persze az angol klubokat (és elsősorban a Manchestert), amiért kihasználva az olasz törvények kínálta rést több fiatal tehetséget is csapatához csábított Serie A-s kluboktól, de legyünk őszinték, e játékosok talán akkor is elszerződtek volna, ha például az MU nem kínált volna számukra álomfeltételeket, hiszen még a híres-neves vörös ördögöknél is több esélyt kapnak majd a bizonyításra a következő éveikben, mint amit bármelyik olasz csapatnál kaphattak volna. Legjobb példa erre Giuseppe Rossi esete, aki szépen-lassan az olasz válogatott legjobb csatárává növi ki magát 22 éves kora ellenére, de ennek eléréséhez kénytelen volt már 17 évesen a Premier Leaguebe szerződni, hogy ne jusson ő is tengődő generációja sorsára. És bár első idényei után rögtön szerette volna több sztárklub is visszacsábítani Olaszországba, ő inkább Spanyolországba szerződött, mondván még nem óhajt a Serie A-ban szerepelni, tudván valószínüleg, hogy ott közel sem várnák olyan lehetőségek, mint a csapat támadójátékát mindenféle kétségek nélkül rá építő Villarealban.
S, hogy miként alakulhatott volna a sorsa, ha Itáliában marad? Nézzük meg gyorsan a legalább hozzá hasonló képességekkel megáldott Giovinco esetét. míg Rossi 17 évesen már bemutatkozhatott a ManUtd színeiben, addig Giovinco 20 éves koráig várhatott a nagy alkalomra, ekkor is valószínüleg csak annak köszönhette szerephez jutását, hogy a Zebrák éppen büntetésüket töltötték a Serie B-ben. 19 évesen Rossi fél évre kölcsönbe került a Newcastle csapatához, majd pár hónapot eltöltött a kiesés elől menekülő Parmában is, 20 évesen pedig kikötött a Villareal csapatánál, ahol azóta is a kezdőcsapat oszlopos tagjaként lép pályára hétről-hétre, mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligája kűzdelmeiben. Ezzel szemben Giovincót 20 évesen kölcsönadták egy évre a később Serie B-be kieső Empolinak, ahonnét kiváló teljesítményének köszönhetően 21 éves korában visszahívták Torinóba, de hiába a fantasztikus tehetsége, a szemmel láthatóan már most kezdőcsapatbeli helyet követelő produkciói, Ranieri egyszerűen nem számol komolyabban a játékossal, mindössze meccs végi 15 perceket és nagy ritkán egy-egy kezdőpozíciót biztosítva Giovincónak. Rossi már most nemzetközileg jegyzett világsztár, az olasz válogatottban egyre több és komolyabb lehetőséghez jutva, ezzel szemben Giovinco még mindig csak szépreményű tehetség, mindeddig az U-21-es csapatot erősítve, most pedig valószínüleg évekig várhat majd a felnőtt válogatott meghívójára, s mindezen különbségek mindössze abból fakadnak, hogy előbbi még 17 éves korában úgy döntött, külföldre szerződik.
Kellene tehát az a tartalékbajnokság ha már gyors hozzáállásbeli változás úgy sem várható az olasz futballt meghatározó klubok főszereplőitől, egyrészről, hogy ne tengődhessenek évekig a kispadot koptatva a jövő generációjának reménységei, másrészről talán a kluboknak is jót tehetne, ha a mellőzött játékosok (életkortól függetlenül) itt próbálhatnák bizonyítani, hogy igenis érdemes lenne velük számolni a kezdő csapatban is, még nagyobb versenyhelyzetet teremtve ezzel a klubokon belül. Mert ugyan az U-20-as primavera bajnokságban is előfordul, hogy felnőtt korú játékosok jutnak szerephez elsősorban sérülések után visszatérve itt megtéve újra a kezdő lépéseket, de azért mégiscsak jobb lenne egy olyan bajnokság, ahol alapvetően a mellőzött, de már kellő rutinnal és játékinteligenciával rendelkező játékosok jutnának szerephez, kiegészülve a csapat tehetségesebb fiataljaival, akik így jóval többet tanulhatnának és készülhetnének fel jóval komolyabban a rájuk váró feladatokra, mintha egymástól kellene ellesniük azt, amiről mindegyiküknek még csak halvány elképzelései vannak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Unimuck 2009.04.21. 16:35:37
mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2009.04.21. 20:09:24
Pedig úgy érzem, hogy Giovinco esetében - csak úgy ráadásul - nagyon oda is figyelnek, hogy felépítsék a pályáját (hosszú szerződés, állandó téma), de tény, hogy többet kellene játszatni.
Szerintem azért benne van a pakliban, hogy Giovinco késleltetett bevetése jó legyen végül. Egyedi esetek mindig vannak.
Ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy sokkal bátrabban kellene játszatni a fiatalokat.
Ráadásul tényleg a Primavera-bajnokság tényleg jól is működhetne ebből a szempontból. Az időseket ha ott bevetnék, akkor a fiatalok tovább tanulgathatnának. Meg azért beszéltek erről régebb is, de lépni nem léptek!
popp · http://koncertblog.com/ 2009.04.23. 00:06:33
Az olasz fociban mindig is lassabban nőnek föl a játékosok, ez hagyomány. Vannak azért tinédzsderként berobbanó extraklasszisok: Baggio, Vialli, Bergomi, Maldini, Totti, Del Piero (bár 20 illetve 22 évesen ők sem voltak ott a '96-os EB-n, Cassaano, most meg Santon és Balotelli, Rossi és talán Macheda.
Viszont az olasz foci egyik nagy erőssége mindig is a taktikai fegyelem volt, ehhez meg föl kell nőni. Egy korai berobbanás se mindig szül jó vért, Ronaldinho 27 évesen már túl van csúcsformáján vagy említhetném Adriano esetét és Cassanoval is korán hervadni kezdett, bár mostanában újra virágzik.
De az olasz foci sokszor elő tudott húzni a mellényzsebből egy idősebb aduászt teljesen váratlanul, gondoljunk csak Schilaccira vagy Grossora (aki válogatottban mindig jól játszik) és Tonira.
Az is igaz, hogy PL gátlástalanul harácsol és azt is leszarja a PL-biz, hogy hamar kiégnek akölykök és ha fizikailag igen, mentálisan még nem érettek erre a nyomásra.
