Fenevadakból kiscicák, a fogatlan olasz oroszlánok készen állnak a búcsúra
Néhány óra választ el már csak minket a sorsdöntő BL nyolcaddöntő visszavágóktól és aki esetleg elfelejtette volna, hogy milyen tétje van ezen összecsapásoknak, azokat had emlékeztessem egy tipikus angol cikkel minderre, mely a Times magazinban íródott és remekül kifejezi azt, miért lenne Olaszországnak és egész Európának létszükséglet az, hogy lehetőleg mindhárom angol sztárklub kiverésével kissé helyre rakják a két (egy) jó szezon után a magukat a világ megingathatatlan urainak képzelő angolokat.
Íme néhány idézet a cikkből és biztos vagyok benne ti is átérzitek majd milyen nevetséges mód elszállt a ló az Egyesült Királyság újságíróinak, szurkolóinak, sportszakembereinek nagy többségével.
Az írás kitér rá először, hogy bár az olaszok válogatott szinten még csak-csak képesek kűzdeni és eredményeket felmutatni, klubjaiktól ellenben semmilyen félnivalója nincs az angol együtteseknek, megemlítve, hogy ugyan a Milan nemrég begyűjtött egy BL címet a Liverpool ellenében, de a tavalyi év olasz alázása után egyértelmű, hogy nincs többet miről beszélni, olyan játékosok harcba fogásával, mint például Francesco Totti, -aki csak egy újabb példája annak, hogy hiába a dicső múlt, semmi nem lesz már a régi az olaszoknál- pedig csak tovább nő az egyébként sem kis különbség a két ország csapatai közt.
Ugyan az idei évben, az előző szezon valóban (olasz szempontból) gyalázatos mérlege után, kiegyenlítődni látszik a trend, ha az UEFA-t is mérlegre tesszük, a BL nyolcaddöntők előtt 4 mérkőzésen aratott 2 olasz győzelemmel, 1 döntetlennel és mindössze egy vereséggel, a cikk szerzője ezt elfelejti említeni, mindössze a Chelsea római vereségére tér ki, arra is csak annyiban, hogy hálát ad Istennek, hogy ezen az estén a Rómával hozta össze a sors a kékeket, s így nem történt nagyobb csúfság a csapattal, hiszen a klub legroszabb heteit élte ekkor, nyilvánvalóan bárki alaposan elpáholta volna Scolari fiait.
Egy újabb fejezetet szentel ezután Patric Barclay azon általa tényként kezelt megállapításnak is, miszerint az olasz stadionokban az erőszak átvette a hatalmat, tomboló huligánok tartják rettegésben a vasárnap délután ágyuk alatt bújdosó békés ártatlanokat, mely eredményeként a Campionato átlagnézőszáma az angol másodosztályéhoz közelít, aminek első részét tekintve azért talán egy-két éve lett még volna még egy nagyon minimális valóságalapja (de azért e téren sem egy angolnak kellene talán előadást tartania), de az idei szezonra úgy tűnik rendeződtek az ebbéli problémák a FIGC erélyes fellépésének köszönhetően, nem csoda hát, hogy az olasz szövetség januárban bejelentette, hogy miközben szinte minden európai bajnokságban (közte a PL-ben is) csökkenőben vannak az átlagnézőszámok elsősorban a válság következtében, Olaszországban 10,8%-kal emelkedtek e mutatók. Mellesleg megjegyzem, hiába van hétről-hétre 70-80 ezer néző például az Old Traffordon, amikor egy Cagliariba leutazó 40 fős Chievo tábor is nagyobb hangulatot csinál a buszállomás büféjénél, mint a mérkőzést csendben végig ülő, a góloknál esetleg egy halvány yeah-t elmorzsoló angol "színházi bérletesek".
Rövid összefoglaló követi még e sorokat a nyolcaddöntők odavágóiról, melyen természetesen kiderült, hogy az olasz klubok idén is szánalmasan esélytelenek és csak nem kis szerencséjüknek köszönhetik, hogy a továbbjutás nem dőlt el mindhárom összecsapás első mérkőzésén brit riválisaik javára, majd felvázolja még a Times magazin újságírója a közeli jövőt, melyben az angol csapatoknak bizony hozzá kell szokniuk, hogy a Bajnokok Ligája sem más, mint a 4 nagy szigetországi klub versenyfutása az első helyezésért, mondhatni a Premier League európai turnéja, a különbség mindössze annyi, hogy a májusi döntőt Moszkvában, vagy teljesen mindegy hol játszák majd, nem mondjuk a Wembley szent gyepén.
Ennyit a cikkről, én pedig mi mást üzenhetnék a nevetség tárgyává tett talján fog nélküli fenevadaknak, harcra fel olasz kiscicák, mutassátok meg újra a sörszagú, mozarellabőrű angol "bestiáknak", hogy hol van az igazi helyük Európa porondján, különben a végén még kiderül, nem is olyan egetverő nagy seggfej ez a Patric Barclay, mindössze kimondta azt, aminek beismerésétől egész Itália retteg.
* az eredeti írást megtaláljátok itt
Ajánlott bejegyzések:
-
35. születésnapját visszatérésével ünnepelheti Alessandro Del Piero
-
Jovetic parádé Firenzében, Inter döntetlen Oroszországban
-
Vasárnap ünnepelte 33. születésnapját Totti, válogatás a Capitano legszebb góljai közül
-
Elszenvedte idei első vereségét az Inter, Livornóban győzött a Fiorentina
-
Döntetlen a forduló rangadóján
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.10. 12:59:36
oleandro 2009.03.10. 14:44:35
Mindenestre az ilywen cikkek miatt fogok kisértletet tenni, hogy adrukkoljak a juve-nak és az Internek is!
ulver 2009.03.10. 14:53:45
Mindenképpen érdekes, hogy válogatott szinten semmit nem tudnak felmutatni (Crouch, mint csatár muhaha).
Szóval hajrá.
csirko pasek 2009.03.10. 15:04:45
vb-k meg eb-k elott meg ugy szamolnak, hogy ok a torna egyik legnagyobb eselyesei, de anglian kivuli esemenyen meg ermet sem szereztek.
vagyis tok mindegy mi van, az angolok ugy is azt hiszik, h ok a futball kiralyai.
mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2009.03.10. 16:12:55
Persze, nem azért, mert az ottani körítésben dolgozók többsége annyira intelligens.:)
VVega · https://debugme.eu/ 2009.03.10. 16:23:49
És ha szabad, akkor linkelném saját tippeldés írásomat :)
enszerintem.blog.hu/2009/03/10/tippek_a_bl_nyolcaddonto_visszavagok_ele
Calogero 2009.03.10. 17:39:47
Az mellesleg tényleg igaz, hogy nagyon olyan dolog nem tud történni, hogy az angolok máshogyan vélekedjenek saját általuk az egekig magasztalt szerepükről a világ labdarúgásában, de azért azt a hangulatot soha nem felejtem el, amikor Londonban néztük a sorsdöntő Anglia-Horvátország meccset és a vendégek belőtték a harmadik góljukat. Hát nem voltunk túl népszerűek, amikor mi a sörünket kiköpve tomboltunk, miközben ott helyben nekiindultak a Temzének több tucatnyian :-)
