90 perc alatt a Föld körül /Hollandia - Olaszország/
Újabb múltidézés következik, ezúttal egészen a 2000-es Európa Bajnokságig utazunk vissza, amikoris a végső győzelemre is esélyesnek tartott Olaszország válogatottja találkozott az elődöntőben, a szintén a torna egyik favoritjának tartott Hollandia nemzeti tizenegyével.
Az olaszok rossz szokásuktól eltérően felettébb magabiztosan masíroztak tovább a torna csoportköréből mindhárom mérkőzésüket (Törökország, Belgium, Svédország) győzelemmel hozva, s ez, valamint a csapat bíztató játéka, illetve fantasztikus kerete nagy bizakodásra adott okot a végső győzelmet illetően is. A negyeddöntő után aztán már egész Európa felkapta fejét, a Squadra Azzurra ugyanis Románia ellen is magabiztos játékkal, gólt sem kapva bitosította helyét az elődöntőben, köszönhetően Totti és Inzaghi találatainak.
A hollandok szintén letették addigra már névjegyüket az olaszoknál is impozánsabb mérleget produkálva, hiszen egy még nehezebbnek tűnő csoportot nyertek 100%-os teljesítménnyel, legyőzve a cseh és dán válogatott mellett a később tornagyőztes Franciaországot is, ráadásul a negyeddöntőben egyszerűen kivégezték a nagy reményekkel érkező Jugoszlávia csapatát 6-1 arányban.
Fantasztikus előjelekkel várták hát a csapatok a fináléba jutásról döntő találkozót, s az összeállításokat tekintve is csak apróbb változtatásokat kellett eszközöljön a két szövetségi kapitány; olasz részről a sérült Antonio Conte helyére Di Biagiót, míg taktikai okokból az előző találkozón is gólt szerző, s később a torna válogatottjába is bekerülő Francesco Totti helyett ezúttal Del Pierót nevezte a kezdőbe Dino Zoff, míg hazai oldalon Frank Rijkaard a sérült Artur Numant helyettesítette Giovanni Van Bronckhorsttal.
A találkozó végül a vártnál is nagyobb izgalmakat hozott, ami elsősorban Zambrotta kiállításáról, Francesco Toldo hihetetlen védéseiről, a rendes játékidő alatt kihagyott két holland tizenegyesről, illetve a fantasztikus izgalmakat tartogató hosszabbításról és büntetőpárbajról (köztük Totti pimasz cucchiaiojáról) maradt emlékezetes.
Nagy titkot nem árulok el, ha közlöm; Olaszország végül hatalmas szívének és szerencséjének köszönhetően a döntőbe jutott, ahol aztán szinte iskolajátékot produkált ellenfele, a francia válogatott ellen egészen a 90. percig, de a sok elszórakozott lehetőség megbosszulta magát és a lefújás előtti utolsó pillanatokban előbb egyenlített a gall csapat, majd az aranygól szabálynak köszönhetően a hosszabbításban Trezeguet gyönyörű találatával meg is nyerte az Európa Bajnokságot.
Egy ország hevert romokban a döntőt követően, ráadásul a '94-es vb döntő után ez már a második elveszített végső párbaj volt rövid idő leforgása alatt, de mint tudjuk, ami késik nem múlik, s végül 8 6 évre rá a Squadra Azzurra a világ tónjára ülhetett a németországi világbajnokság megnyerésével, mely méltó revansa volt a 2000-es EB döntőjének.
2000. Június 29., 18.00, AmsterdamArena, játékvezető; Markus Merk
Hollandia - Olaszország 0-0 (büntetőkkel 1-3)
G.: Kluivert, illetve Di Biagio, Pessotto, Totti
Hollandia: Van de Sar - Bosvelt, Stam, De Boer, Van Bronckhorst - Overmars, Davids, Cocu, Zenden (Van Vossen) - Bergkamp (Clarence Seeford), Kluivert
edző: Frank Rijkaard
Olaszország: Toldo - Iuliano, Nesta, Cannavaro, Maldini - Zambrotta, Albertini (Pessotto), Di Biagio, Fiore (Totti) - Inzaghi (Delvecchio), Del Piero
edző: Dino Zoff
Kiállítva: Zambrotta (34.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.