Sikerrel vette a válogatott a szombat esti VB selejtezőt, miután Pirlo tizenegyesével és Pazzini debütáló góljával 2-0-ra verte Montenegró nemzeti tizenegyét. További jó hír, hogy Írország mindössze döntetlent játszott hazai pályán Bulgária ellen, így a Squadra Azzurra immáron 2 pontos előnnyel vezeti csoportját.
Nem akartam eredetileg ezt a témát pedzegetni a válogatott következő két fellépése kapcsán, de azért a keret összeállítását újra és újra végignézve nagyon nehéz megértenem, hogy milyen oknál fogva hagyta ki Lippi Cassanót még a bővebb 23-as keretből is. Mert hát rendben van, hogy három újoncot is avat a csapat (mindhárom teszem hozzá meg is érdemli debütálását), köztük éppen Cassano egyik klubtársát Giampaolo Pazzinit, de ha már például pont Pazzini briliáns formája előtt behívóval adózik Lippi, akkor nehéz elfogadni miért feledkezik meg Antonióról, akinek zseniális passzai és meglátásai nélkül a csatár valószínüleg a Nazionale közelében sem lehetne.
Ki lehet hagyni persze bárkit a válogatott keretéből, amennyiben olyan játékosok állnak a szövetségi kapitány rendelkezésére a posztján, akik vitathatatlanul rendelkeznek legalább hasonló képességekkel, mint a mellőzött játékos, de ha végignézünk a Cassano lehetséges posztjára behívott játékosok névsorán, nem vagyok benne biztos, hogy erre a megállapításra jutunk majd.
Közelednek a hétvégi válogatott mérkőzések, így aztán újra a Squadra Azzurra egyik számunkra oly kedves találkozóját választottuk hangolás gyanánt, s ezúttal nem is kell olyan sokat visszautazni az időben, mindössze 2006 július negyedikéig, amikoris a világbajnokság elődöntőjében a házigazda Németországgal vívott élet-halál harcot a Nazionale.
Borzasztó nehéz időszak volt ez az olasz labdarúgás életében, hiszen mindössze néhány héttel a VB előtt pattant ki a calcio történetének legnagyobb botránya, az azóta Calciopoliként elhíresült bunda ügy, melyben a válogatott keret ráadásul majd minden tagja érintett volt klubja, vagy személyes érintettsége révén.
Igencsak aktív nap volt ismét a tegnapi imádott klubjainknál, így megint lesz bőven miről beszélni. Az első meglepő hírről Ancelotti gondoskodott, aki a Tuttosport szerint egy romantikus vacsorát ejtett meg Florentino Perezzel a Real leendő elnökével Genovában, aki ígért Carlettónak mindent mi szent, házat a fórumnál, szamártejet, rabszolgákat és annyi eurót, amennyi csak belé fér. Ancelotti erősen a karfájára fogott és egyenlőre még nemet mondott, de ezért többen látni vélték, ahogyan elhomályosította tekintetét a keretépítésre ígért 300 millió euró, talán még egy könnycseppet is elmorzsolt az utóbbi években nem ehhez szokott tréner, így aztán azt hiszem igencsak meg kell erőltesse magát a Milán, ha jövőre is kispadján szeretné tudni az ősz mestert.
Mozgalmas nyara lesz úgy tűnik az intersitáknak, körülbelül egy héttel ezelőtt felröppent ugye a hír José Mourinho 100 millió eurós nyári átigazolási keretéről, majd néhány napra rá Ibrahimovic kezdte pedzegetni idény végén való távozásának szándékát, s úgy tűnik ebbéli óhaja olyannyira megértő fülekre talált, hogy Massimo Moratti, a nerazzurri elnöke máris tárgyalásokat kezdett a svéd csatár jövőbeni pótlásának ügyében.
És itt jön képbe akkor Agüero szerepe, akivel a milánóiak már jó ideje kacérkodtak, de kapcsolatuk mindeddig megmaradt az udvarlás szintjén, köszönhetően elsősorban az argentín csatárzseni pokolian magasra tett kivásárlási árának, melyet 60 millió euróban határozott meg az Atletico nem éppen szívbajos elnöke. Viszont osztottak-szoroztak az Inter háza táján és úgy számoltak, hogy az összeg korántsem tűnik olyan abszurdnak, amennyiben Ibrahimovic távozása révén 100 millió euró körüli pénzt tudnának bezsebelni, ami ugyan szintén meghökkentően soknak tűnik, de ismerve a svéd csatár kvalitásait és az érdeklődő Barcelona anyagi lehetőségeit, elképzelhető, hogy létrejöhet az üzlet ilyen magasságokban is.
Legelőször komolyabban 2008 augusztusában, Franco Sensi halálát követően röppent fel a hír, miszerint nem csak Rosella Sensi, hanem Roma városa is támogatná egy új stadion felépültét, melyet aztán az elhunyt presidentéről neveznének el, ezzel is tisztelegve emlékének, megköszönve mindazt amit a klubért tett hosszú éveken keresztül.
Sokan gondoltuk akkor, hogy aztán mindez a lelkesedés lassan a feledés homályába veszik majd, de időről-időre felröppent azóta is néhány kisebb hír életben tartva a reményeket, a tegnapi Corrire dello Sportbeli írás, pedig immáron több, mint bíztató. Úgy tűnik ugyanis, hogy már csak mindössze a megfelelő helyszín kiválasztása és az engedélyek beszerzése hiányzik az építkezés megkezdéséig.
Jelenleg három helyszín között egyeztet Rosella Sensi és Gianni Alemanno, a szóba került lehetőségek pedig a következőek; Magliana, Centrale del Latte, illetve Aurelia, s mindháromról tudni érdemes, hogy kifejezetten jól megközelíthető a tömegközlekedés, illetve az autós forgalom szemponzjából (vagy könnyen azzá tehető) és mindegyikről elmondható, hogy Róma peremvidékén fekszik. Van ami azonban már nem szorul egyeztetésre, hiszen úgy tűnik immáron eldöntött tény (a legutóbbi tárgyalás ez ügyben az olasz-brazil találkozót követően volt Londonban), hogy az arénát az IGM nevű angol cég fogja építeni, az a cég, mely komoly szerepet vállalt az angliai stadionépítések kivitelezésében, többek között szerephez jutott az új Wembley építése során is.
Kétségkívül nem ezek Olaszország futballklubjainak legdicsőbb évei és rengetegen vannak, akik sürgős változásokat követelnek, hogy újra versenyképesebbek legyenek angol ellenfeleikkel szemben. Az egyik ilyen talán jogos követelés, az a klubok kereteinek valamilyen szintű fiatalítása lenne, mégsem járja, hogy például a Milánban az oszlopos tagnak számító Maldini-Favalli páros össz életkora a 80 évhez közelít. A nagy kérdés azonban mindig az, van-e egyáltalán olyan utánpótlás, ami képes lenne kiváltani nagy elődei helyét, hiszen ne feledjük Olaszország egyik aranygenerációját kellene szépen lassan búcsúztatniuk.
Kilenc fordulóval a bajnokság vége előtt már elérte a szezon előtt kitűzött biztos bennmaradást jelentő 40 pontos célt Szardínia csapata, de Signore Allegri természetesen nem kíván szabadfoglalkozást adni az idény hátralévő részére sem fiainak, mint a Corriere dello Sportnak sejtelmesen nyilatkozta, nem áll szándékukban világrengető célok kitűzése, szeretné, ha játékosai végre igazán élvezhetnék a játékot, s a futball szeretete miatt játszanának, természetesen, ha ez jövőre UEFA kupabeli szereplést eredményezne, az csak még szebbé tenné egyébként is csodálatos szezonjukat.
Mit is jelent ez pontosan? A Cagliari jelenleg a bajnokság hetedik helyén áll 42 ponttal, ami önmagában még nem feltétlenül lenne elég a jövő évi UEFA Kupában való szerepléshez, hiszen biztos kvalifikációt mindössze az 5.-6. helyezés megszerzése jelent, de ha a táblázatra nézünk, ez sem tűnik lehetetlennek, tekintve, hogy a hatodik helyen álló Roma is csak mindössze négy ponttal áll a szárd csapat előtt.
Újabb múltidézés következik, ezúttal egészen a 2000-es Európa Bajnokságig utazunk vissza, amikoris a végső győzelemre is esélyesnek tartott Olaszország válogatottja találkozott az elődöntőben, a szintén a torna egyik favoritjának tartott Hollandia nemzeti tizenegyével.
Az olaszok rossz szokásuktól eltérően felettébb magabiztosan masíroztak tovább a torna csoportköréből mindhárom mérkőzésüket (Törökország, Belgium, Svédország) győzelemmel hozva, s ez, valamint a csapat bíztató játéka, illetve fantasztikus kerete nagy bizakodásra adott okot a végső győzelmet illetően is. A negyeddöntő után aztán már egész Európa felkapta fejét, a Squadra Azzurra ugyanis Románia ellen is magabiztos játékkal, gólt sem kapva bitosította helyét az elődöntőben, köszönhetően Totti és Inzaghi találatainak.
Zlatan Ibrahimovic úgy tűnik mostmár minden hétvégén meglep minket egy fantasztikus találatattal, ezúttal a Reggina elleni pazar cucchiaiója érdemel külön említést. E gyönyörű góllal mondhatni e téren is csúcsokat döntöget, de lássuk mely hasonló találatok azok, amik e góllal vetekedhetnek. Íme néhány esélyes még Itáliából, a videók után szavazással;
1. Francesco Totti - Inter
Tottinak annyi hasonló mód szerzett gólja van, hogy külön összeállítások hada kering róla a neten és mi sem tehetjük meg, hogy csak egy találattal szerepel a listán, így egyből három góljával is érintett az ötös válogatásunkban. Elsőként az Inter ellen szerzett emelését választottuk, melyet látva Carlo Zampa a Roma saját kommentátora csak annyit üvöltött; egy gól melytől végre kisüt Milánóban a nap, egy gól, melytől még Spalletti haja is kinő.
Eseménydús forduló áll mögöttünk, mely néhány fontosabb kérdésre, ha még nem is végleges, de azért már markánsan körvonalazódni látszó válasszal lepett meg bennünket. Kegyetlenül elbánt többek között a jövő évi Bajnokok Ligájától így valószínüleg távol maradó Rómával, a Juventus pedig újra megmutatta, két nyári igazolással miért válhat majd újra belőle az olasz foci dicső zászlóshajója.
Az Intert persze mindez különösebben nem hatotta meg, s biztosan hozta a nyáron nagyon könnyen meglehet, hogy külföldre távozó Ibrahimovic pazar cucchiaiojának segítségével a három pontot, mely végérvényesen a Serie B rothadó bugyraiba taszította az egyébként is titkon valami különös perverzitás okán odavágyó Reggina csapatát.
Jónéhány ígéretesnek tűnő mérkőzéssel vár minket a Campionato 29. fordulója, többek között lesz itt toszkán rangadó Fiorentina - Sienával, a '80-as évek csúcsrangadóját idéző Napoli - Milan, illetve szombat este a forduló leginkább várt összecsapása a Roma és a Juventus sok mindent eldöntő ütközete.
Catania - Lazio
A hazaiak újra idegenben villantottak múlt hétvégén (döntetlen Udinében), a klubtól szokatlan módon lassan úgy tűnik nem eleve lefutottak Szicílián kívüli fellépéseik, most ráadásul végre meg is lovagolhatnák mindezt a Lazio fenéken billentésével, ha már a Siena ellen elmulasztották megtenni azt. Meg is van erre minden esélyük, miután a fővárosiak ismét sikeresen csináltak hülyét magukból sajátjaik előtt múlt vasárnap, s kisebb fellángolásoktól eltekintve nem tűnik úgy , hogy az össze-vissza csapongásaikon kívül bármi mással emlékezetessé tudnák tenni ideik szezonjukat, immáron a sokadik csalódást keltő évüket produkálva sorozatban.
Minden hazai szurkoló részére fenntartott jegy elkelt elővételben a vasárnap esti Napoli - Milan derbyre, mindössze a vendégszektorban maradt még néhány gazdátlan biglietto, de valószínüsíthető, hogy az sem túl sokáig, így az utóbbi hetek-hónapok csapnivaló játéka és eredményei ellenére telt ház várja majd a bravúrra éhező Lavezziéket, a Stadio San Paolo ördögi arénájában.
Nem a véletlen műve természetesen az újra kitörő futballőrület Nápolyban (bár kissé irónikus a közelgő meccs kapcsán, hogy pont egy korábbi Milán sztár a fő kiváltója), a korábbi szövetségi kapitány Donadoni érkezte ugyanis úgy tűnik sokaknak adta vissza a klubba vetett bizalmát. Múlt hétvégén le is zajlott a mester debütálása, a Reggina vendégeként gyűjtött be egy értékes pontot az azzurri, s most végre hazai pályán is bemutatkozhat a tréner újdonsült csapata szurkolói előtt, mely estét természetesen egy világraszóló diadallal tenné emlékezetessé a Livorno korábbi sikeredzője, s erre egy Milan elleni meccsnél keresve sem találhatott volna kiválóbb alkalmat.
Örömteli napra ébredtünk, a Milan legendás edzője ugyanis a La Gazzetta értesülései szerint végre vett egy nagy levegőt, kihúzta magát és lesöpörte Galliani jövő évre változatlan összeállításban felpakolt piros bábukkal teli mágnestábláját, egyértelműen az elnök tudtára adva, őt bizony kár lenne ámítgatni holmi begyűrűző világgazdasági válság maszlagával, ha nyáron nem lesz lehetősége legalább két klasszissal megerősítenie csapatát, ő bizony veszi kalapját és meg sem áll a földi paradicsom eljövetelét ígérő, Florentino Perez által valószínüleg poraiból teljesen újjászerveződő Real Madridig.
Utolsó állva maradt reménységünk, mindenki szeme fénye ma délután Szentpéterváron tehet arról, hogy továbbra is kegyeinkben maradjon, 18.30-kor a Zenit otthonában lépnek pályára, hogy a 2-0-ás odavágót követően kiharcolják az olasz foci számára létfontosságú továbbjutást.
Többen pedzegették már, hogy nem is csak elsősorban a presztízs kérdése miatt lenne létfontosságú az Udinese minél további menetelése, hanem ellenkező esetben megeshet az a csúfság is a Campionatóval, hogy a Bundesliga beelőzi a UEFA pontszámítási rendszerében és ez 2010-ben azt eredményezhetné, hogy nem négy, hanem mindössze három talján klub képviselhetné Olaszországot a Bajnokok Ligájában.
Mondanom sem kell, ez mindenki számára felérne egy rémálommal, így aztán klubszínektől föggetlenül most mindenkinek illik a kis zebráknak szorítania, mert könnyen lehet, hogy ez az Észak-olasz kiscsapat dönt majd több élklub jövőbeni életben maradásáról is.
Nincs könnyű helyzetben Luciano Spalletti. Nem elég, hogy pont amikor a bajnokság és a Bajnokok Ligája döntő szakaszába érkezett ő nem számíthat(ott) sérülések miatt fontos játékosai egész garmadájára, a hétvégi Juventus elleni összecsapásra azonban, ha lehet még tovább romlott a helyzet, négy eltiltott is csatlakozott a nem bevethetők népes táborához, nem is beszélve a "Mister" Zebrákhoz kötődő vészjósló statisztikájáról.
Pillanatnyilag a helyzet úgy fest, hogy egészen biztosan nem áll majd a csapat rendelkezésére Cicinho, Cassetti, Juan, Taddei, illetve Aquilani sérülés okán és ráadásul kétséges még Vucinic és Totti játéka is. Mindezt pedig bonbonként megfejelte a négy eltiltás is, névszerint De Rossi, Pizarro, Diamoutene és Motta időzítette kipontozódását a legrosszabbkorra.
Valamit azért biztos kitalál majd Spalletti, hiszen nem véletlenül áll a szoborállítás kapujában az olasz fővárosban, bár előzetesen úgy tűnik azért lesz néhány poszt, melyen kényszerpályán mozog, nem kerülgetve a forró kását; úgy tűnik az Isten se menti meg a romanistákat attól, hogy Loriát a sors különösen kegyetlen vicceként újra a kezdőcsapatban találják a szombati rangadón.
Ibrahimovic állítólag kész elhagyni nyáron az Inter csapatát, hogy a Barcelónában folytathassa pályafutását. Ügynöke szerint a csatár a Manchester elleni újabb korai kupabúcsú után sokallt be, megelégelvén a klub impotens nemzetközi szereplését, mely vélhetően azért ily fájó a csatár számára, mert ilyen európai produkció mellett aligha fogják egyhamar az aranylabda átvételére felkérni, ráadásul azért az gyanítható, hogy egy ilyen kvalitású sztár nem feltétlenül Reggina elleni hétvégi győzelmekről, hanem BL döntőkben aratott nagyszerű diadalokról álmodva képzeli el pályafutását.
Lássuk be azért van némi igaza a svédnek klubja közelmúltbeli európai kupaszereplését vizsgálva, bár azért azt szívem szerint halkan a fülébe üvölteném, hogy semmivel nem emelkedett ki e nem túl épületes statisztikát produkáló együttese többi tagjai közül. Sőt, ha kifejezetten aljas hangulatomban lennék, még talán azzal is előhozakodnék, hogy ez bizony leginkább személyes kudarcának köszönhető, hiszen ki mástól várná el az ember, hogy csapatát a hátán vigye egészen a BL döntőig, ha nem a magát egyébként a világ legjobbjának tartó szupersztártól.
Filippo Inzaghi vasárnap délután megszerezte pályafutásának 300. Serie A-s gólját, ami már önmagában is posztért kiáltana, de ezúttal igyekszünk inkább megragadni az alkalmat és kissé körbenézni a '80-as évektől kezdve a Campionatóban pályára lépő csatárklasszisok nem éppen szűk táborában, mind közül keresve bő két évtized legjobb támadóját.
Nem gyenge a kínálat, hiszen van itt mindenki Roberto Baggiótól kezdve Van Bastenen át egészen Batistutáig, lássuk hát a jelölteket, a videók után pedig szavazás;
Kétségkívül nem ezek Olaszország futballklubjainak legdicsőbb évei és rengetegen vannak, akik sürgős változásokat követelnek, hogy újra versenyképesebbek legyenek angol ellenfeleikkel szemben. Az egyik ilyen talán jogos követelés, az a klubok kereteinek valamilyen szintű fiatalítása lenne, mégsem járja, hogy például a Milánban az oszlopos tagnak számító Maldini-Favalli páros össz életkora a 80 évhez közelít. A nagy kérdés azonban mindig az, van-e egyáltalán olyan utánpótlás, ami képes lenne kiváltani nagy elődei helyét, hiszen ne feledjük Olaszország egyik aranygenerációját kellene szépen lassan búcsúztatniuk.
Megpróbálkozunk hát most induló sorozatunkban egy-két ígéretesebb tehetség bemutatásával, lássuk kik lesznek azok, akiken az olasz válogatott és a Serie A jövője múlhat.
Minden magára valamit is adó csapatnak van saját indulója, ezek között azért van jó néhány feledhető, de akad egy-két egészen különleges is. Ez utóbbiakból szemezgettünk most mérlegre téve a legnagyobb európai pontvadászatok himnuszait, keresve a legjobbat mind közül.
1. Liverpool
Mi mással kezdhetnénk a sort, mint a legendás You'll never walk alone-nal, mely biztosan az egyik legszebb mind közül, apróbb szépséghibája mindössze, hogy nem egyedül a Liverpool tudhatja magáénak, hiszen a világ megannyi stadionjában hallható még Nagy-Britannián kívül és belül egyaránt. Más kérdés, hogy valószínüleg ők adoptálták azt elsőként, igazi indulót faragva az eredetileg nem e célból íródott nótából.
Tegnap este Zlatan Ibrahimovic az év egyik legnagyobb gólját lőtte szabadrúgásból a Fiorentina ellen, a találkozó 94.percében. Látszott a svéden, hogy minden dühét beleadta a 109 km/h-val száguldó lövésbe, ami előbb telibe találta a lécet, majd onnét Frey háta mögött a hálóba vágódott.
De nem ez volt a csatár első, hasonlóan lenyűgöző találata, mondhatnánk kezd lassan a világ egyik legjobb szabadrúgáslövőjévé válni, ellenfele e téren azonban akad bőven; Del Pierótól, Roberto Carloson át Cé Ronaldóig, s nem elég, hogy mindannyian képesek egy-egy pontrúgásukkal eldönteni mérkőzéseket, ráadásul gyönyörű gólok formájában teszik mindezt.
Mostani válogatásunkban megpróbáltuk összeszedni a 10 legszebb szabadrúgásból szerzett találatot, lássuk kié a legszebb mind közül;
A forduló rangadójával zárul a Campionato 28.fordulója, a Genoa győzelme és a Roma pontszerzése okán lépéskényszerbe került Fiorentina látogat, a Juventus kitartó loholása következtében szintén nem kényelmeskedhető Inter csapatához.
Nem mondhatnánk, hogy a nerazzurróknak túl sok ideje maradt a BL kudarc után sebei nyalogatására, hiszen máris egy rangadóba csöppennek bele Mourinhóék mindössze négy nappal a manchesteri kirándulást követően, de talán jobb is ez most a kék-feketéknek, egy győztes derbyvel talán bizonyíthatnák maguknak és szurkolóiknak is mennyivel többre érdemesek annál, minthogy imáron menetrendszerűen a fél világ rajtuk röhög így március közepe tájékán.
Állítólag Moratti is kezdi belátni e helyzet tarthatatlanságát, ami végre kivételesen nem edzőkérdést jelent ezúttal, mint az Olaszországban korábban már megszokott oly üdvözítő megoldást, hanem állítólag a portugál mester részére bocsátott 100 millió eurós nyári igazolási keretet, mely felett a tréner szabadon rendelkezhet a szent cél (BL) elhódításának érdekében.
A Genoa szardíniai és a Juve búfelejtő tegnapi győzelme után ma tovább folytatódik a Campionato 28.játéknapja és bár az igazi rangadóra egészen estig várni kell, azért akad majd egy-két olyan mérkőzés, ami talán pótolhatja majd a tv nézés révén a szokásos március 15-ei performansz kihagyása okozta űrt. Kedves, kínjában maximum a rendőrnek (vagy interistának) öltöztetett kutyáját kővel dobáló Roma és Milan szurkolók, íme egy újabb sorsdöntő forduló, melynek legnagyobb kérdései között olyanokra kaphatunk ma választ, mint például; hogyan veszi majd a Roma a BL dráma utáni első akadályt, tudja-e tartani előnyét a Milan a 4. helyezettel szemben, vagy tovább folytatódik-e vajon a Lazio nagyszerű sorozata, illetve megcsodálhatjuk a Squadra Azzurra korábbi edzőjét miként debütál a Napoli kispadján, az utolsó esélyébe foggal-körömmel kapaszkodni próbáló Reggina otthonában.
Kiesett a csapat a BL-ből? Igen! Idén még a legjobb nyolcba sem került be az olasz főváros együttese? Igen! Emellett ráadásul a bajnokságban és a kupában is jóval gyászosabban szerepelnek, mint azt tőlük a korábbi években megszokhattuk? Igen! Vonuljunk hát ki több ezren a csapat edzőközpontjába ünnepelni kedvenceinket a BL visszavágón mutatott hősies helytállásért, ezzel is biztosítva őket szolidaritásunkról és beléjük vetett bizalmunkról? Igen!!!
Folytatja a tapadást az Interre a Juventus csapata, miután a végeredmény ellenére nagy csatában, de a győzelemért rendkívül sokat téve 4-1-re legyőzte a Bologna együttesét. A mérkőzés legjobbja a végig parádézó Giovinco volt, aki remek passzai és mezőnymunkája mellett egy fantasztikus találatot is jegyezhetett. Rajta kívül mindenképpen meg kell említeni Del Pierót is, akit mindössze egy kapufa választott el attól, hogy egy mesterhármassal büszkélkedhessen.
Ha tetszik a blog, iratkozz fel az RSS-ekre, hogy rögtön értesülj az újdonságokról.
© 2008 TypeBased. All Rights Reserved.
Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben. Design by 
Utolsó kommentek